Egy társasház legfelső emeletén légkondi nélkül nem egyszerű a nyár: a tavalyi nyarat szó szerint végigszenvedtem, mert a 40 fok mellett bekaptam egy brutális, két hónapig tartó lázas arcüreggyulladást, szóval aludni csak akkor tudtam, amikor bevettem három Aspirint, és plüssállat helyett egy fagyasztott vizespalackot ölelgettem. Ezek után igazi megváltás volt a viszonylag enyhe május és június, és így volt időnk felkészülni a hőségre is - íme az én tippjeim erre az időszakra:

• Sötétíts! Ahogy a nap eléri a lakás ablakait, azonnal érdemes legalább félig lehúzni a redőnyt, és becsukni az ablakokat. Persze nem kellemes a félig sötét, csendes lakásban ülni, de hidd el, ez a módszer akár 4-5 fokot is hűthet a lakáson.
• Keringjen a levegő! Mivel szellőztetni általában csak éjfél után tudunk, ventilátor nélkül létezni sem tudnánk. Eddig egy hagyományos, "kerekfejű" ventilátorunk volt, viszont mivel rosszul bírom a huzatot, idén már nem hoztam le a padlásról, hanem vettem egy olcsóbb toronyventilátort. Bár még csak pár napja teszteljük, de úgy tűnik, hogy beválik, kellemesebb levegőt fúj, mint a hagyományos, és annyira csendes, hogy el sem hittük. 
• Minimalizáld a hőforrásokat! Ha 30 foknál melegebb van kint, lényegében elfelejthetem a főzést, ugyanis nálunk egyben van a konyha és a nappali, tehát ha bekapcsolom a sütőt, szinte az egész lakás felforrósodik. Hőségben igyekszem a max. 10 perc alatt (pl. tésztafélék), valamint sütés nélkül elkészíthető (saláta, bruschetta, és társai) fogásokra korlátozni a főzést. Ha minden kötél szakad, és be kell kapcsolni a sütőt, egy hideg vizes, kicsavart törölközőt akasztok a sütő fogantyújára, ami a hő egy részét szuperül felfogja. Ugyanez a helyzet a porszívózással is: hiába végzek 5 perc alatt a porszívózással, a porszívó annyira telenyomja forró levegővel a lakást, hogy utána garantált a hőguta - hőségben inkább naponta kétszer felsöprök, hogy elég legyen csak heti egyszer porszívózni. 
• Hűsítsd le magad! Hiába mondják a nálam okosabbak, hogy nyáron érdemes forró italokat és csípős ételeket fogyasztani, nálam nem jön be ez a trükk - csak a jeges dolgoktól érzem jobban magam. Ez nálam az esetek 90%-ában fagyasztott gyümölcsöt jelent, mert sokkal jobban hűsít, mint a víz/fagyi, és egy-egy étkezést is meg lehet úszni velük. Hasonlóan kellemes tud lenni egy lavór hideg víz, hogy legalább a lábfejeink a vízparton érezhessék magukat. 

Grátiszként egy olyan kétperces receptet mutatok nektek, ami olcsó, egyszerű, kalóriaszegény, cukormentes, meg minden, ami kell: ez a granita, ami egy kásás, jeges finomság, némi alkohollal megbolondítva ráadásul bulikon is megállja a helyét. Az egész procedúrában egyedül az előkészítés időigényes: a görögdinnyét fel kell kockázni, ki kell magozni, és le kell fagyasztani (megjegyezném, ez a granita tökéletes módja a gyengécske dinnye felhasználásának), majd mehet is egy késes aprítóba, vagy turmixgépbe egy kis limelé, menta, bazsalikom, vagy bármilyen extra társaságában. Nekem aprítóm van, és bevallom, tartottam tőle, hogy a pengéje nem fogja értékelni a jeges dinnye összezúzását, de szerencsére úgy tűnik, nem lett baja tőle - ha továbbra is így lesz, biztos, hogy ezen fogok élni egész nyáron, mert egyszerűen isteni. 

A kozmetikai összetevők útvesztőiben nem nehéz összezavarodni, ráadásul az interneten rengeteg téves félinformáció kering, így manapság néhány összetevőt kikiáltottak közellenségnek. Mai posztomban hat olyan összetevőről lesz szó, melyekkel kapcsolatban - szerintem - a legtöbb a tévhit. 

Alumíniumsók: nagyjából 2011-2012 táján tombolt itthon a "natúrláz", ekkor jöttek divatba többek közt az alumentes dezodorok is, melyekre persze én is rávetettem magam. A dezodor nálam nagyon kényes pont, mert sajnos elég izzadós vagyok, és rosszul bírom a meleget, így még az alumíniumsót tartalmazó dezodorok egy része is leszerepel nálam. Én úgy gondolom, hogy az alumíniumsókkal kapcsolatos hisztériát túlzásba visszük, ugyanis bár állandó téma, hogy ezek az összetevők rákot okozhatnak, én az olvasott kutatások, cikkek, orvosi és gyógyszerészi vélemények alapján arra jutottam, hogy nyugodt szívvel használom az alus dezodorokat.

Kőolajszármazékok: a legnagyobb "szörnyeteg". A mai világban már ha csak kimondjuk a "kőolajszármazék" szót, azonnal ott terem három bio-ökotündér, és megcsapkodnak ostorral. Mi bőrgyógyászaton úgy tanultuk, hogy csak kőolaj alapú termékekkel szabad dolgoznunk, ezek ugyanis a legérzékenyebb bőrt sem bántják - megjegyzem, a saját bőrömön is ezt tapasztaltam. Tanult, szakmájukban elismert bőrgyógyászokhoz járok, akik még az érzékenyebb területekre is bátran felírják a paraffintartalmú krémeket, nekem pedig az égvilágon semmi bajom nem volt velük, sőt, gyakran jobban beválnak, mint a "szép összetevős" termékek. Ne felejtsük el, hogy a kőolaj is egy teljesen természetes anyag, az pedig, hogy a kőolajszármazékok nem engedik lélegezni a bőrt, erős ferdítés. Ha lenne gyerekem, a patikai mosakodókrémet is csak azért nem kenném rá, mert az INCI végén ott szerepel az etanol, de erről majd kicsit később. 

Szilikonok: ezt a témát ott kezdeném, hogy egyszerűen utálom a szilikonmentes samponokat és balzsamokat. Volt egy időszak, amikor szinte csak ilyeneket lehetett kapni, és ezt a hajam és a fejbőröm is megszenvedte. Vékony szálú, kevés, szöszös hajam van, amit csak a szilikontartalmú termékek képesek kordában tartani, de kezeltem már szilikonos termékkel műtéti heget, és a nappali krémemben is van bőven. A szilikonok a tévhittel ellentétben nem okoznak pattanásokat, és nem tömítik el a bőrfelszínt, viszont szuper sminkalapként szolgálnak a nyári hónapokban, és segítik a bőr gyógyulását. A saját bőrtípusunk alapján kell eldöntenünk, hogy mi bírjuk-e, én azt mondom, hogy csak azért ne hagyjunk ott a boltban egy krémet, mert szilikont tartalmaz. 

A három "mumus": szilikon, kőolajszármazék, és alumíniumsó

Növényi vajak, olajok: a természetes növényi olajokat és vajakat sokan szuper bőrápolónak gondolják, így persze én is bedőltem, és hetekig, hónapokig használtam őket mindenfélére, és bár felvitel után úgy tűnt, hogy használnak, valójában "alattuk" szép lassan tönkrement a bőröm. Először is lényeges, hogy "zsírt" csak zsírhiányos bőrnek adhatunk, így a legtöbb bőrtípus esetén a tiszta növényi vajak és olajok nem alkalmasak bőrápolásra. Az én korpás szeborreás arcbőrömre például kifejezetten károsak, hiszen ez a bőrtípus túlzott faggyútermeléssel és felületi vízhiánnyal jár, így nem csoda, hogy szenvedett tőlük a bőröm. Egy másik lényeges szempont, hogy ezeknek az anyagoknak gyakran igen magas a komedogén indexe, így például kókuszolajat vagy kakaóvajat egyáltalán nem kellene az arcunkra kennünk. Részemről a magas víztartalmú, de növényi vajakat is tartalmazó bőrápolók a nyerők, ezek ugyanis tényleg képesek kezelni a vízhiányt, és a növényi összetevőkből is kihozzák a lehető legjobbat.

Alkohol: míg másoknak a kőolaj a legnagyobb mumus, nekem ez. Elképesztőnek tartom, hogy mennyi mindenbe belerakják az alkoholt, babatermékekben, natúrkozmetikumokban, naptejekben is az INCI első helyein figyel. Az alkoholoknak alapvetően két fajtája van, a zsíralkoholoktól nem kell tartanunk, viszont a denaturált alkohol, az etanol, vagy az izopropil alkohol kifejezetten tiltólistásak. Ezek az összetevők szárítják, irritálják, öregítik a bőrt, a bőrbetegségek fellángolását, romlását okozhatják. Én azt a terméket sem veszem meg, amiben csak egy kevés van, normál bőr esetén érdemes az összetevőlista első 7-8 helyét nézni, ha ott nincs alkohol, és nem tudsz élni nélküle, megveheted. 

SLS és SLES: a Sodium Lauryl Sulfate és a Sodium Laureth Sulfate volt az első két összetevő, amitől az allergológusom eltiltott. Bár a Laureth Sulfate biztonságosabb összetevőnek számít, érzékeny bőr esetén ezt is érdemes kerülni, ami nem egyszerű: arclemosók, tusfürdők, samponok százában található meg ez az anyag. És hogy miért nem az illatanyagok szerepelnek az utolsó helyen? Nagyon egyszerű: az én szempontrendszerem alapján fontosabb a szulfátmentesség, mint az illatmentesség. Illatos arckrémet persze soha nem vennék, viszont egy kézkrémnél vagy tusfürdőnél belefér az illatanyag, ha cserébe nincs benne SLS. Ezeket mindenkinek magának kell kitapasztalnia, annyi biztos, hogy hajra és testre nem kennék ilyen agresszív szulfátokat. 

Remélem, tudtam újat mondani ezzel a poszttal, és bár nem azt mondom, hogy ha eddig utáltad a kőolajszármazékokat, ma azonnal kezdd el magadra kenni, de igenis érdemes bizonyos összetevőket más szemmel nézni. 

A 25. születésnap sokak számára fordulópont: vajon elértük-e a kitűzött céljainkat? Vajon jó úton halad-e az életünk? Annyi biztos, hogy bár a 25. szülinapom nem ma volt, 25 dologra így is rájöttem. Íme az én életbölcsességeim:

1. Nem hasonlítom magam másokhoz. X-nek feszesebb a combja, Y-nak már három gyereke van, Z pedig nemrég vett saját lakást. És akkor mi van? Rá kellett jönnöm, hogy ha másokhoz hasonlítgatom magam, annak sírás lesz a vége, azt pedig senki nem akarja. 
2. Meg kell fogni a dolgok pozitívabb végét. Akárhogyan is nézem, a helyzetem sem pénzügyileg, sem egészségügyileg nem túl rózsás, és akkor még finoman fogalmaztam. Viszont van hol laknom, rendben van a magánéletem, és még így is sokkal jobban élek, mint a magyarok nagy része.
3. Szakítani barátokkal is lehet. 25 éves koromra összesen 1-2 barátom maradt. Nem mondom, hogy nem lenne jó néha kiülni egy fröccsre valakivel, viszont amikor rájövök, hogy mennyire lehúzták az életemet az álbarátságok, rájövök, hogy ez pont így van jól. Arra a két barátomra viszont az életemet is rábízhatom. 
4. A magány tud jó is lenni. Külső szemlélőként nagyon unalmasnak tűnhet az életem, hiszen nem járok (szinte) sehova, és nem találkozom (szinte) senkivel. Ezen sokáig pörgettem az agyam, aztán rádöbbentem, hogy 15 éves koromtól mást sem csináltam, csak buliztam, koncertekre jártam, és barátnőztem, szóval pont itt van az ideje egy antiszociálisabb időszaknak. Mióta sok időt töltök egyedül, megtanultam elfogadni és szeretni magamat, ami nem ment, amíg pörgött az életem. 
5. Nem a ruha teszi az embert... Amikor mostanában belenézek a tükörbe, meglepődöm magamon. Húszéves korom körül halálosan komolyan vettem az öltözködést, a sminket, a hajat, a körmöt, mindig tip-top és kifogástalan volt a megjelenésem. Ma smink nélkül, elaludt hajjal és kapucnis pulcsiban is lazán kimegyek az utcára, és farmer-pólóban érzem a legjobban magam - sőt, néha edzőcipőben megyek sétálni.
6. ...de nem is a külső. Ennek a témának egy egész posztot szenteltem korábban. Ma már nem azt nézem az emberben, hogy milyen az alakja, a sminkje, vagy a haja, hanem hogy tiszta és ápolt-e. Ha ez megvan, onnantól mindenki szíve joga, hogy hogyan alakítja magát. 
7. Az egészségnél nincs fontosabb. Nyilván néhány betegségből tanulja meg az ember, hogy az egészségre vigyázni kell. Az évenkénti labor akkor is fontos, ha egészségesek vagyunk - persze legalább ennyire fontos egy szuper háziorvos, aki nem legyint a problémákra. Ha tiniként jobban figyeltem volna ezekre, ma jóval kevesebb gondom lenne. 
8. A bőrünkre vigyázni kell! 2016-ban még mindig ott tartunk, hogy a barna bőr a menő, a legtöbb ember nem tud értelmezni egy kozmetikai összetevőlistát, és úgy általában szép lassan kinyírjuk a bőrünket. A fényvédelem, a hidratálás és a megfelelő kozmetikumok használata nagyon fontos. 
9. Azt edd, amit megkívánsz. Persze ez így egy nagyon leegyszerűsített állítás, de úgy gondolom, hogy az aktuális trendi diétáknak az égvilágon semmi értelme. Akkor sem tudnék húst enni, ha belegebednék, és akkor sem fogom levetni magam a tizedikről, ha úgy alakul, hogy zsinórban két napig csak pizzát eszem. A lényeg, hogy nem szabad túlzásokba esni. 
10. Ne higgy el minden egészségügyi okosságot. Gyerekkorom óta azt hallom mindenhonnan, hogy igyunk meg napi két liter folyadékot, különben összeaszalódunk, mint egy mazsola. Én napi két liter víztől rosszul vagyok, egy idő után rá sem bírok nézni. Nem mondom, hogy nem iszom, és nem mondom, hogy nincs meg néha a két liter, de nem fogom kényszeresen számolgatni, és főleg nem erőltetem, ha nem esik jól. 
11. A mozgás lehet öröm is. Világéletemben utáltam sportolni, labdaérzékem nincs, futni nem tudok, az intenzív sportoktól kiköpöm a tüdőm, így akármikor edzenem kellett, szenvedésként éltem meg. Mióta pikkelysömöröm van, a biciklizést is hanyagolnom kell, ekkor szoktam rá a sétára. Korábban nagyon keveset gyalogoltam, aztán rájöttem, hogy egyszerűen nem tehetem meg, hogy kiadjak havonta tízezret BKV-bérletre. Azóta öt kilométeres sugárban mindenhova gyalog megyek, a távolabbi utakat pedig gyűjtőjeggyel teszem meg. Bevallom, amikor a kardiológusom rákérdezett, hogy mit sportolok, félve mondtam meg, hogy sétálok, ő viszont elismerően bólogatott, és közölte, hogy ha örömmel csinálom, akkor ennél nem létezik jobb mozgás. 
    
    
    
    
12. Nincs olyan, hogy tabutéma. Úgy alakult, hogy a családomban és a baráti körömben is viszonylag tabutéma minden, ami "övön alul" történik. A magyar családokban ez számít általánosnak, szexről és menstruációról nem beszélünk, ami elég szomorú, ha megnézzük a nem kívánt terhességek és nemi betegek számát. Kivételes helyzetben vagyok, mert a végzettségem és a munkám során volt alkalmam megszokni az intim kifejezéseket, és bár nyilván az én mindennapi párbeszédeimet sem a szex tölti ki, de ha esetleg gyerekem lesz, nem fogom kínosan kerülgetni a témát. 
13. Rend a lelke mindennek. Világéletemben klasszikus "kupis" típus voltam, az íróasztalom merő káosz volt, és hatalmas nyűgnek éreztem a takarítást. Mára ez teljesen átfordult, kiborulok, ha valaki cipővel bejön a tiszta padlóra, és még a WC-pucolást is kikapcsoló tevékenységnek érzem. 
14. Félni emberi dolog. Ha mai fejjel belegondolok, hogy 15-16 évesen milyen helyekre jártam bulizni, és milyen környékeken sétáltam át lazán éjszaka, megráznám az akkori önmagam, hogy hé, kislány, normális vagy? Akarva-akaratlanul az emberben egy bizonyos ponton kialakul az a felelősségérzet, ami félelembe is átcsaphat, és ami miatt mondjuk ma már eszembe sem jutna egy egész éjszakát várni a Nyugatiban az első vonatra. Ez a félelem persze egy cseppet sem egészséges, viszont van, hogy hasznos.
15. Kell egy kis luxus. Ahogy az első pontban említettem, nem hasonlítom magamat másokhoz, így nem kesergek azon, hogy míg az ismerőseim 25 éves korukra bejárták a fél világot, én örülök, ha párévente kijutok egy hosszú hétvégére Prágába. A luxust nem ebben kell mérni, hanem apróságokban: egy tábla csoki, egy szelet sajttorta, egy körömlakk, egy új szék az étkezőbe - engem ezek töltenek fel.
16. A főzés-sütés könnyű, ha megvannak az alapok. Tizenévesen el sem tudom mondani, mennyit bénáztam egyszerű sütikkel is, ma pedig ott tartok, hogy recept nélkül is belekezdek bármibe, és az eredmény a legtöbbször teljesen ehető. A kulcs: tapasztalat, gyakorlás, és sok-sok elrontott kaja. 
17. 21, 22, 23, 67. Mármint ami a belső óránkat illeti. 25 éves korom ellenére néha úgy érzem magam, mint egy nagymama: gyakran azon kapom magam, hogy fél órája a szomszéd gyönyörű gyepéről áradozom, kovászt rendelek az internetről, és ferde szemmel nézek a kamaszokra. Hova tűnt az elmúlt 60 év?!
18. "Hogy tudtam ezt az izét megenni/meginni?" Bizony, fiatalon olyan dolgokat is megeszünk/megiszunk, amikre ma már rá sem tudnánk nézni. Dinnyelikőr tejüvegben? Pizzakrémes tészta? Édes vörösbor? Fúj.
19. Az alkohol nem kötelező. Nagyjából 20 éves koromban tűnt fel, hogy egyre rosszabbul bírom az alkoholt, és egyre szörnyűbb a másnap. Ma már kifejezetten ott tartok, hogy nem szeretek berúgni, mert egyrészt ilyenkor átalakulok egy hangos, extrovertált, irritáló pöcsfejjé (már elnézést), másrészt rögtön elkezdek szédülni, megfájdul a fejem, és legszívesebben elaludnék. Nemrég azon kaptam magam, hogy hónapok óta még a szokásos rozé sem csúszik a kosaramba bevásárláskor, és az itallapon is inkább a limonádékat böngészem. 
20. Valamit én is jól csinálok. Mindig is kevés önbizalmam volt, úgy éreztem, hogy mindenkinél egy kicsit tehetségtelenebb, egy kicsit csúnyább, és egy kicsit butább vagyok. Mostanra látom, hogy mindenki küzd ilyen problémákkal, és vannak dolgok, amikben én is jó vagyok. 
21. A párkapcsolat nem hollywoodi mese, hanem kemény munka. Emlékszem, gimiben egy barátnőm azért szakított a barátjával, mert nem volt elég "romantikus filmes" a kapcsolatuk. Persze nem mondom, hogy nincsenek mesebeli kapcsolatok, de amikor jönnek a számlák, eldugul a lefolyó, és beteg a háziállat, akkor is helyt kell állni, ez pedig csak türelemmel és humorral megy.
22. A közösségi média egy nagy kamu. Néha már-már bántóan frusztráló nézni mások szipi-szupi, tökéletes életét Facebookon és Instagramon, még akkor is, ha az ember érzi, hogy ez csak a nagyközönségnek szól. Ez nekem soha nem ment, ráadásul nem is nagyon szeretem kiteregetni a magánéletemet, ezért inkább nem nézek oda letiltok mindenkit a francba.
23. Apró dolgok = boldogság. Nagyon közhelyes, de nekem a boldogságot tényleg az olyan apróságok jelentik, mint amikor pont tökéletes kint az idő, vagy a szél megrázza a fűszernövényeimet az ablakban, és megcsap az illatuk. Szerintem nem lehet máshogy élni, ha folyton a nagybetűs boldogságot hajkurásszuk, pont a lényegről maradunk le. 
24. Éld meg a pillanatot! Ami engem illet, megmaradtam a kőkorszakban, és a telefonomat 90%-ban még most is telefonálásra használom. A koncerteket én nézni szeretem, nem videózni, a nyaralást megélni szeretném, nem fotózni. Persze ez azt is jelenti, hogy nekem soha nem lesz élményekkel teli fotóalbumom, lesz viszont élményekkel teli agyam, már ha nem talál meg az Alzheimer. 
25. Nem érdekelnek az elvárások. Tágabb családi körben a mai napig én vagyok a szégyenek szégyene, amiért nem diplomáztam le, nem akarok férjhez menni, és az életről/emberiségről/társadalomról alkotott véleményem a teljes ellentéte a családoménak. Sokáig vitatkoztam, érveltem, ellenkeztem, aztán rájöttem, hogy nem érdekel. Ilyen vagyok, elfogadtam a fekete bárány szerepét, elfogadtam, hogy ezzel egy rakás rokon támogatását  és szimpátiáját elvesztettem. Ez viszont azt jelenti, hogy nem kell csak a rokonság kedvéért nyomnom a menyasszonytáncot egy B-kategóriás rendezvényteremben, és nem kell kiakasztanom a falra egy haszontalan diplomát - valamit valamiért. 

Fotó: Pinterest

A házi mogyoróvajjal pár éve már megpróbálkoztam, annak csúnya vége lett, mert a "bolti" változatot próbáltam reprodukálni hozzáadott olajjal. Mint kiderült, olajra az égvilágon semmi szükség nincs (miért is lenne, hiszen a mogyoró csupa olaj önmagában is), szükség van viszont egy aprítóra, és egy csomag sótlan mogyoróra. Itthon a héjas földimogyorót aranyárban mérik, hámozottból viszont mindenhol csak sósat találtam - szerencsére kiderült, hogy az Aldi saját márkás pörkölt mogyorójából sótlan verzió is van, így belevágtam.

Az elkészítés pont annyira egyszerű, mint gondolnánk: a mogyorót beleszórtam az aprítóba, és kitartóan "gyötörtem". Először csak szemcsésre őrölte, majd elkezdett feltapadni az aprító falára, ekkor rázogatva folytattam a műveletet, és félpercenként kanállal a helyére egyengettem a masszát. Ekkor kezdődik a varázslat, a mogyoróból kicsapódó olajtól ugyanis hamarosan krémes, sima és kenhető vajat kapunk, ami pont olyan, mint a bolti - szerintem elbír 2-3 nagy csipet sót, így ha sósan szeretitek, nyugodtan készíthetitek sós mogyoróból, nekem megnyugtató volt, hogy annyira sózom, amennyire szeretném. Egy zacskó mogyoróból pont annyi lett, amennyi belefért a képen látható üvegcsébe, ez 1-2 hétig biztos elég lesz. Hozzá kell tennem, hogy a zacskós mogyoró akkor is tartalmaz némi növényi olajat, ha sótlan, így ha teljesen "clean" mogyoróvajat szeretnél, figyelj arra, hogy olajmenteset vegyél. 

Sajnos ahogy a címből is sejthetitek, a természetes gyógymódokkal kapcsolatban csúfos vereséget szenvedtem. Ennek egy fontos előzménye, hogy kb. másfél hónappal ezelőtt a reumatológus, akihez a bőrgyógyászom küldött, kiírt fizikoterápiára, amit egy diklofenák hatóanyagú krémmel végeztek. Két hétig kellett volna járnom a kezelésre, de egy hét után a bőröm állapota elkezdett romlani, én pedig egy hirtelen sugallat hatására inkább lemondtam a többi kezelést. 1-2 hét múlva a pikkelysömöröm ismét olyan lett, mint a legelején: a hajam megint hullani kezdett, a fejbőröm sebes lett, a bőröm viszketett, a körmeim pedig megint elkezdtek leválni. Akkoriban kezdtem el kávézni, tehát egyértelműen a kávé számlájára írtam a romlást, de mivel pont akkor volt aktuális a bőrgyógyászati kontroll, említettem a témát az orvosomnak is, aki szerint kávé nem okozhat ilyen mértékű belobbanást. Elkezdtünk tanakodni, és hirtelen bevillant a fizikoterápia, majd a pikkelysömörös "pályafutásom" kezdete - anno az összes tünetem akkor kezdődött, amikor egy aceklofenák tartalmú gyógyszert kellett szednem, így kiderült, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, főként a diklofenák, valamint az aceklofenák nálam a pikkelysömör súlyos romlását okozzák. Ez egyrészt jó hír, mert most már tudom, hogy mi provokálja a betegséget, másrészt rossz, ugyanis elképzelhető, hogy egy egyszerű ibuprofentől vagy Aspirintól is romlani fog az állapotom, ami azért nem túl jelent túl jó kilátásokat. 

Ezen a ponton választanom kellett, hogy elvesztem a hajamat és a körmeimet, de maradok a természetes gyógymódoknál, vagy újra elkezdem a szteroidos krémek használatát. Utóbbi mellett döntöttem, és nem bántam meg: a bőrömön lévő kiütések 3 nap után eltűntek, a körmömmel és a hajammal viszont megint hosszú kezelés elé nézek. Időközben megkaptam a beutalómat a szájsebészetre, tehát a közeljövőben megszabadulok egy gócgyanús fogtól, ami szintén javíthat az állapotomon. A tanulság: a szteroidok használatakor mérlegelni kell az esetleges hátrányokat, valamint az előnyöket. Amikor napokig nem alszol, mert viszket a bőröd, amikor elkezdesz kopaszodni, és rejtegetned kell a körmeidet, akkor nincs miről beszélni: sajnos használni kell. Persze próbálom a lehető legkisebb mennyiséget is nagy hígításban alkalmazni, hogy a bőröm minél kevesebbet szenvedjen tőle, de úgy érzem, hogy jó döntést hoztam. A fogeltávolítás után újra jelentkezem!

Rajongok a pizzáért, de a magyar átlaggal ellentétben én a vékony tésztás, egyszerű, de nagyszerű Margheritát szeretem - szerintem ez a pizza mutatja meg leginkább, hogy mit tud egy adott pizzéria, és sajnos azt kell mondanom, hogy életem során nagyjából 2-3 helyen ettem igazi Margherita pizzát. Hogy milyen számomra az igazi? Ilyen:

• Vékony, levegős tészta "harapható" aljjal, könnyed állaggal
• Ízes, de nem túlfűszerezett paradicsomszósz
• Mozzarella, ami szinte egybeolvad a szósszal
• Olívaolaj, friss bazsalikom

Az otthoni pizzasütés nem egyszerű feladat, ha ilyen magasak az elvárások. A barátaim és a rokonok hiába magasztalták az egekig a házi pizzámat, én egyszerűen nem voltam vele megelégedve, mert egyrészt nem találtam olyan mozzarellát, ami jó lenne rá, másrészt a sütőm 250 fokon sem képes jóra sütni a tésztát: vagy sápatag lesz, vagy túl kekszes lesz az állaga. Szép lassan rájöttem a titokra: egyrészt puha pizza mozzarellát kell választani, hiszen a "nagyok" is ezt használják, nem pedig a lében úszó mozzarellát, vagy a csontszáraz pizzasajtot. Ilyen mozzarellát mostanában az Aldiban és a Lidlben is látok, 600 Ft körül van az ára, és kb. 4 pizzához elég az a mennyiség, tehát ár-érték arányban verhetetlen, és végre olyanra olvad, amilyenre olvadnia kell - a lében úszó mozzarellával nekem az a bajom, hogy ha kiadja a nedvességet (márpedig kiadja, méghozzá a tésztára), a végén száraz gumivá válik, ami szinte lesiklik a paradicsomszószról. Miután meglett a tökéletes sajt, már csak a sütés módjára kellett megoldást találni, amit meg is leltem egy márványlap személyében. Ennek az egyeztetése elég vicces volt, főleg, amikor a villamosmegállóban telefonáltam: "Beszéltél a sírkövessel? Igen, akkor márvány, 40x31 cm, de nem kell csicsázni, csak nekem lesz!" Őszintén szólva szkeptikus voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy ez a lap tényleg annyit ki tud hozni a sütőmből, amennyi egy pizzasütéshez kell, de már most megsúgom, hogy feleslegesen aggódtam, az ezen sütött pizza tökéletes lett, így, vastag betűvel. 

Rögtön a kőre téve elkezd hólyagosodni

Pizzatésztára nekem nincs bejáratott receptem, egyszerűen csak érzésre összeöntöm a finomlisztet, a réteslisztet, a vizet, az élesztőt, egy kis sót, és egy evőkanál olívaolajat, és addig alakítgatom, amíg lágy, gyúrható tésztát nem kapok. Így mindig jól sikerül, ugyanis gyúrás és kóstolás közben érzem, ha valami nem stimmel, de ha minden áron receptet szeretnétek, kb. másfél csésze finomlisztet, egy csésze réteslisztet, egy nagy teáskanál sót, egy evőkanál olívaolajat, egy csésze vizet, és egy csomag szárított élesztőt számoljatok, persze csak ha egy órán belül enni akartok. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy minél kevesebb élesztőt használtok, annál tovább tart a kelesztés, és annál finomabb lesz a tészta - gyors kelesztésnél pedig sokat számít, ha időnként átgyúrjátok a tésztát, úgy tapasztaltam, hogy ettől jobb lesz az állaga, és kézzel is könnyedén kinyújtható. Egy ideje leszoktam a sodrófás nyújtásról, ugyanis szó szerint kinyírja a tésztában lévő levegőbuborékokat, így most már csak kézzel nyújtok - a módszert Youtube-ról lestem el. A paradicsomszósz nálam egyszerű, pépesített paradicsomkonzerv és só, persze ha lenne San Marzano (vagy Lucullus) paradicsomom, frissen passzíroznám.

Zöldfűszeres focaccia

Ha ezek megvannak, már csak annyi a dolgunk, hogy berakjuk a márványlapot (gránit, vagy akár samott is jó) a sütőbe, és kb. 40 percig előmelegítjük a lehető legmagasabb fokozaton. Ha van pizzalapátunk, az előkészített pizzát könnyedén rácsúsztathatjuk a kőre, mivel nekem nincs ilyenem, óvatosan kiszedem a követ, és egy leselejtezett fa vágódeszkára téve gyorsan megpakolom a feltétekkel (ezzel vigyázzatok, ugyanis a márványlap szépen feketére égeti a deszkát, tehát csak olyat használjatok, amit nem sajnáltok - a műanyagot felejtsétek el, egy pillanat alatt megolvasztja). Már ez a mozzanat gyönyörű, ugyanis hiába dolgozom nagyon gyorsan, a pizza alja már a kövön elkezd sülni, és meseszépen felhólyagosodik - innen már csak 10 perc választ el a tökéletes házi Margheritától. Ha megolvadt a sajt, és barnul a széle, kivehetjük. Az első harapásnál elvesztem: ennek a pizzának végre alja volt, széle volt, textúrája volt, kérge volt, a feltétek pedig tökéletesre olvadtak a magas hőmérsékleten. Már jó egy órája végeztünk a pizzával, amikor ránéztem a márványlapra, és még mindig forró volt - ezek alapján engem maximálisan meggyőzött a pizzaköves módszer, szóval hajrá, támadjátok le a helyi sírkövest!

A fényvédős posztnál már ígértem, hogy azonnal szólni fogok, ha találok egy testre való, alkoholmentes fényvédőt. Jelentem, miután teljes letargiában végigszemezgettem egy rakás DM-et, Rossmannt, Müllert, Tescot, meg amit akartok, sőt, napokig alkoholmentes fényvédőkkel álmodtam, megtaláltam Őt. Eszembe sem jutott, hogy egy bio nagykerben naptejet is árulnak - pedig logikus -, így meglepődtem, amikor a polcról random leemelve rögtön egy alkoholmentes példány került a kezembe. Egy SPF30-as Herbária naptej lett a kiválasztott, de 50-es is volt belőle, szóval már bánom, hogy nem előbb találtam rá, mert akár arcra is el tudom képzelni.

Az összetevőlista viszonylag szép, kicsit sajnálom, hogy keserűnarancs-olajat is tartalmaz, szerintem az évszázad baromsága fényérzékenyítő összetevőt tenni egy naptejbe, de ilyen apróságokon ne akadjunk fenn, amikor egy alkohol- és illatmentes termékről van szó. Ezzel a naptejjel tehát kiegészült a kollekció, végre az arcomat és a testemet is tudom védeni a káros napsugarak ellen. És hogy miért kerestem ilyen megszállottan az alkoholmentes naptejeket? Az alkohol (alcohol denat., alcohol, bio alcohol, stb.) szárítja, öregíti és irritálja a bőrt, így kifejezetten tilos olyan bőrbetegségek esetén, mint az ekcéma, a pikkelysömör, vagy a rozacea - én háromból kettővel meg vagyok "áldva", tehát szóba sem jöhettek. A Herbária ára egyébként 1600 volt, tehát ár-érték arányban is szuper, már csak azt várom, hogy végre használhassam is!

A pikkelysömör, azaz pszoriázis a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, ám bizonyos módszerekkel tünetmentesíthető. A bőrgyógyászatokon többnyire négylépcsős a kezelés, ezek pedig a következők:

1. Ápoló, hámosító, vagy hűsítő hatású magisztrális készítmények, pl. Ung. Boraxatum, Cremor Refrigerans. Ezek a készítmények nem ártanak, de nem is használnak túl sokat. 
2. Szteroidos kenőcsök, oldatok, krémek, vagy azokból készült magisztrális készítmények, pl. Refrigerans-Elocom-Nizoral, vagy Elocom-Boraxatum. Ezek már néhány nap alatt képesek eltüntetni a tüneteket, azonban - elvileg - nem használhatók két hétnél tovább, ugyanis a bőr elvékonyodását okozzák. Ennek ellenére folyamatos használatot igényelnek, a dózist pedig egy idő után növelni kell.
3. Szájon át szedendő gyógyszerek. Ezek a készítmények szintén tünetmentesíthetik a pikkelysömört, viszont a szedésük nagy kockázattal jár, és mivel magzatkárosító hatásuk van, a szedés során, valamint az azt követő néhány évben tilos mellettük gyereket vállalni. 
4. Biológiai terápia. Ez a módszer még viszonylag gyerekcipőben jár, így nem sokat tudunk róla - a legtöbb tapasztalat szerint hatásos, viszont az orvosok szerint drasztikus és akár komoly mellékhatásokkal is járhat, megnövelheti például a rákos megbetegedések esélyét. 
   
   

Nekem hagyományos és inverz pikkelysömöröm van, ami a belső szerveimet és a szemeimet kivéve az egész testemen jelen van, viszont mivel a tüneteim orvosi szempontból enyhék, és fiatal vagyok a drasztikus gyógyszerekhez, nálam csak a helyi kezelés jöhet szóba. A szteroidmentes krémek nem sokat értek, a szteroidokkal viszont 2-3 nap alatt tünetmentes lettem, ami jól hangzik, de valójában egy cseppet sem az: ahogy pár napig nem használtam, rögtön sokkal intenzívebben lobbantak be a tünetek, mint előtte, és ez a szteroidok nagy hátránya is: csak elnyomja a tüneteket, így abbahagyást követően sokkal erősebb lesz a betegség. Márpedig a szteroidokat nem lehet sokáig használni, és hiába írt az orvosom mindig enyhébb krémeket, a bőröm elkezdett elvékonyodni, megrepedt, nekem pedig elegem lett: úgy döntöttem, hogy nem teszem ki a bőrömet még több szteroidnak, és megpróbálkozom a természetes módszerekkel. Többnyire nem nagyon értek egyet a klasszikus "házi" gyógymódokkal, kiver a víz, amikor felnőtt nők ülőfürdővel és fokhagymával kezelnek ki egy súlyos felfázást, de úgy voltam vele, hogy maximum pár ezer forintot veszíthetek: a négy termék összesen kb. 6000 forintba került, ami pontosan egy árban van egy patikai, kevert szteroidos krémmel. Íme a termékek, amiket megvettem:

• Finomítatlan shea vaj: természetes bőrápoló, hámosító és gyulladáscsökkentő vaj, mely ekcémára is pikkelysömörre is jó hatással van. Füstös illata és nehéz, zsíros állaga van. 
• Hidegen sajtolt kendermagolaj: a kender a szakirodalom szerint nagyon hatékony a bőrbetegségek ellen belsőleg és külsőleg is - én naponta egyszer fogom használni a kiütésekre.
• Finomítatlan kókuszolaj: a kókuszolaj manapság már szinte mindenre jó: sütni-főzni, hajra, bőrre... én most egy finomítatlan verziót vettem belőle, mert abban sokkal több a hatóanyag, és azt tervezem, hogy napi egy teáskanállal eszem belőle. Később szeretném beiktatni a reggeli "olajrágást" is. 
• Lapacho tea: állítólag igazi csodatea, és bőrbetegségekre is szuper. Kúraszerűen, 6 hétig kell fogyasztani, az íze édeskés, fűszeres. 

Ezen kívül vettem még egy doboz Holt-tengeri fürdősót, amiből erős sóoldatot készítettem, illetve készítettem egy UVB-lámpát, amit heti háromszor használok, ezekkel egészítem ki a kúrát. Hogy mi a cél? Az, hogy egyáltalán ne legyen szükségem szteroidos krémekre, ami nyilván nem lesz egyszerű. Az inverz pikkelysömör nem csak csúnya, de viszket, fáj és húzódik is, tehát biztos, hogy lesz néhány nehezebb nap-hét, viszont ha beválik, az tényleg szuper, és talán hosszabb távra is megoldást nyújt. Úgy tervezem, hogy hetente egyszer írok a kúráról, tartsatok velem!

A Beauty Blender óta nagyon népszerűek a rózsaszín (vagy épp különféle színekben pompázó), csepp alakú sminkszivacsok. A praktikus kis eszközt, mely mára szinte teljesen felváltotta az alapozóecseteket, többféle cég is piacra dobta a saját kis verziójában, én ma két pénztárcabarát változatot mutatok nektek, az Avon, valamint az Ebelin (DM) szivacsát. Árban nincs nagy különbség a kettő közt, az Ebelin 1500 forintunkba kerül, míg az Avonért akciótól függően kb. 2000 forintot kell fizetnünk - egyik sem közelíti meg az eredeti Beauty Blender árát. Ezekről a szivacsokról azt érdemes tudni, hogy elvileg nagyon könnyen felvihető velük az alapozó, természetesebb végeredményt adnak, mintha ecsettel vagy kézzel dolgoznánk, illetve víz hatására a duplájára dagadnak. Engem főleg a természetes hatású alapozás érdekelt, ugyanis a korpás szeborreás arcbőrömön gyakran a vékony réteg alapozó is maszkosnak hat - lássuk, mit tudnak a szivacsok élesben!

A fenti képen láthatjátok, hogy mutatnak a szivacsok szárazon: a fotón az Avon szivacs új, míg az Ebelint már jó pár hónapja használom, és ahhoz képest szép állapotban van - megjegyzem, az Ebelin színe új állapotában sem volt annyira élénk, mint az Avon szivacsa. Méretben nincsenek nagy különbségek, az Avon szivacsa viszont szélesebb, ez a képen is látható. Ezeket a szivacsokat szárazon és nedvesen is lehet használni, ám úgy tapasztaltam, hogy nedvesen hoznak igazán jó eredményt: ehhez egyszerűen tartsd a csap alá a szivacsot, facsard jól ki, majd nyomkodd át egy papírtörlőben vagy törölközőben, hogy épp, hogy csak nedves legyen. Víz hatására a szivacsok egyébként meglepően megnőnek, nézzük, mennyire:

A fenti fotón az Avon szivacsát száraz, az Ebelinét pedig nedves állapotban láthatjátok, a következő képen pedig mindkét szivacs nedves:

Láthatjátok, hogy mindkét szivacs csaknem a duplájára nő, így ezt az elvárást szuperül teljesítik. Kézbe fogva már sokkal inkább kiütköznek a különbségek: az Ebelin szivacsa lágy és puha, az Avoné tömörebb, szóval míg az Ebelin simogatja az arcot, az Avon ütlegeli - ez természetesen azzal is jár, hogy az Avon szivacsa sokkal kevésbé szívja magába az alapozót, tehát pár cseppet is tökéletesen el tud oszlatni az arcon, ráadásul a tisztítása is könnyebb. Az Ebelin szivacsát jó sokszor át kell facsarni tisztításkor, és így sem lesz makulátlanul tiszta, hozzá kell tennem, az Avonon is látszódik a használat. Ár-érték arányban mindkét terméket jónak tartom, és bár az Ebelin használata kellemesebb, az Avon sokkal gazdaságosabb (felhasznált alapozó, tisztítás) - ki-ki döntse el maga, hogy mely szempontok alapján választ sminkszivacsot. Akármelyik verzió mellett döntünk, vegyük figyelembe, hogy rendszeresen mosni kell, illetve érdemes rácsos felületen szárítani őket, nehogy bepenészedjenek - viszont ha jól bánunk velük, sokáig a sminkkészletünk állandó darabjai lesznek. 

Ha érzékeny, netán rozaceás a bőrünk, nem egyszerű kozmetikumokat vadásznunk, és mint kiderült, egy alkohol- és illatmentes, SPF50-es, arcra való fényvédő beszerzése szinte lehetetlen küldetés. A fényvédelem jelentőségére jobb esetben előbb-utóbb mindenki rájön, engem a bőrgyógyászati tanulmányaim és egy kozmetikai cégnél töltött fél évem meggyőzött arról, hogy télen-nyáron szükség van fényvédelemre. Télen a Nivea Sensitive nappali krémjét használom, amiben 15-ös fényvédő faktor van, az alapozóim és BB krémeim pedig mind 20-30 faktorosak. Fontos tudni, hogy általában sokkal kevesebb arcápoló- vagy sminkterméket használunk, mint amennyivel az SPF-értéket számolják, így ha csak beleütögetünk az arcunkba pár csepp BB krémet, nem jutunk lényeges fényvédelemhez. Amikor diagnosztizálták nálam a rozaceát, a bőrgyógyász kikötötte, hogy nyáron használjak 50-es fényvédőt, és be kell látnom, hogy igaza volt: a rozacea sokkal enyhébb, mióta egész évben fényvédőt használok - igen ám, de mióta a pikkelysömörrel is küzdök, szigorúan kerülnöm kell a kozmetikumokban lévő alkoholt és illatanyagokat, ami azt jelenti, hogy ilyen fényvédőt kellett találnom. Én naiv, besétáltam a DM-be, és megálltam a naptejeknél, majd ahogy olvasgattam át a krémek INCI-jét, egyre kétségbeesettebb lettem: Alcohol Denat., Alcohol, Alcohol Denat., Alcohol... szó szerint nem találtam olyan arcra és testre való fényvédőt, ami ne tartalmazott volna nagy koncentrációban alkoholt, az illatanyagról nem is beszélve. Persze jó, ha a fényvédő nem hagy fehér foltot a bőrön, nem ragad, könnyű állagú, nem fénylik, és nem okoz pattanásokat. Nem kevés elvárás, ugye? Szerencsére végül fizikai és kémiai változatot is találtam, így a kettő közül kiválaszthatjátok a szimpatikusabbat:

Bioderma Photoderm Kid Tej SPF50+: miután elkezdtem fényvédők után kutatni Krémmánián, ez lett a legszimpatikusabb, ugyanis míg a legtöbb fényvédő 40-50 ml, ebből rögtön 100 ml-t kapunk. Az összetételt elnézve láthatjuk, hogy ez a termék arcra is tökéletes, ugyanis nem komedogén, nem tartalmaz alkoholt, illatanyagot és oktokrilént, ami alapján érzékeny bőrre is jó választás. A termék állaga krémes, könnyed, de enyhén olajos, így az arcbőrön fényes nyomot hagy - ügyesen kell hidratálót választani alá, sőt, akár teljesen ki is válthatja azt. A krém kék indikátort tartalmaz, mely megkönnyíti az egyenletes felvitelt, ráadásul egyáltalán nem nehéz érzés a viselete, így pár nap alatt is nagyon megszerettem. Érdemes több patikában is rákérdezni az árára, mert míg én a legolcsóbb webshopban is 4000-ért láttam (plusz szállítás), végül egy patikában 2700 Ft-ért vettem, ami tényleg nagyon jó ár. 

Innisfree The Minimum Sun Cream SPF25 PA++: Előrebocsátom, hogy ezt a fényvédőt nem próbáltam, viszont úgy gondoltam, hogy mindenképp szeretnék mutatni nektek egy hatékony fizikai fényvédőt is, így ajánlások és összetevőlista alapján erre esett a választásom. A fizikai fényvédőkről tudni kell, hogy a kémiai változattal ellentétben ezek nem is engedik eljutni az UV-sugarakat a bőrfelszínre, hanem egyszerűen visszaverik azokat, így értelemszerűen sokkal előnyösebb ilyet használni, kisbabáknak és kismamáknak pedig szinte kötelező. Mivel ezeknek a fényvédőknek az összetevői nem szívódnak be, ezért sajnos bizonyos mértékben mindegyik fehér nyomot hagy maga után, ami sokak számára zavaró lehet. Ez a termék szerencsére nem olyan brutális, mint az átlag, így ha a fizikai fényvédőket részesítjük előnyben, tökéletes választás. Apró hátrány, hogy ez a fényvédő csak külföldről szerezhető be, eBay-ről expressz szállítással együtt nagyjából 2700-2800 Ft-ért vásárolhatjuk meg. Kiszerelését tekintve ez kisebb, mint a Bioderma, 40 ml-t tartalmaz egy tubus, ami helyes használat mellett kb. 2-3 hónapra elég, ránk romlani tehát biztosan nem fog. 

Az arc fényvédelmét tehát az idei nyárra már lerendeztem, azonban a testre való naptejekkel még mindig gondban vagyok, ugyanis abból sem találtam még megfizethető alkoholmenteset - ígérem, ha megtalálom a lelőhelyét, azt veletek is meg fogom osztani!