Rajongok a pizzáért, de a magyar átlaggal ellentétben én a vékony tésztás, egyszerű, de nagyszerű Margheritát szeretem - szerintem ez a pizza mutatja meg leginkább, hogy mit tud egy adott pizzéria, és sajnos azt kell mondanom, hogy életem során nagyjából 2-3 helyen ettem igazi Margherita pizzát. Hogy milyen számomra az igazi? Ilyen:

• Vékony, levegős tészta "harapható" aljjal, könnyed állaggal
• Ízes, de nem túlfűszerezett paradicsomszósz
• Mozzarella, ami szinte egybeolvad a szósszal
• Olívaolaj, friss bazsalikom

Az otthoni pizzasütés nem egyszerű feladat, ha ilyen magasak az elvárások. A barátaim és a rokonok hiába magasztalták az egekig a házi pizzámat, én egyszerűen nem voltam vele megelégedve, mert egyrészt nem találtam olyan mozzarellát, ami jó lenne rá, másrészt a sütőm 250 fokon sem képes jóra sütni a tésztát: vagy sápatag lesz, vagy túl kekszes lesz az állaga. Szép lassan rájöttem a titokra: egyrészt puha pizza mozzarellát kell választani, hiszen a "nagyok" is ezt használják, nem pedig a lében úszó mozzarellát, vagy a csontszáraz pizzasajtot. Ilyen mozzarellát mostanában az Aldiban és a Lidlben is látok, 600 Ft körül van az ára, és kb. 4 pizzához elég az a mennyiség, tehát ár-érték arányban verhetetlen, és végre olyanra olvad, amilyenre olvadnia kell - a lében úszó mozzarellával nekem az a bajom, hogy ha kiadja a nedvességet (márpedig kiadja, méghozzá a tésztára), a végén száraz gumivá válik, ami szinte lesiklik a paradicsomszószról. Miután meglett a tökéletes sajt, már csak a sütés módjára kellett megoldást találni, amit meg is leltem egy márványlap személyében. Ennek az egyeztetése elég vicces volt, főleg, amikor a villamosmegállóban telefonáltam: "Beszéltél a sírkövessel? Igen, akkor márvány, 40x31 cm, de nem kell csicsázni, csak nekem lesz!" Őszintén szólva szkeptikus voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy ez a lap tényleg annyit ki tud hozni a sütőmből, amennyi egy pizzasütéshez kell, de már most megsúgom, hogy feleslegesen aggódtam, az ezen sütött pizza tökéletes lett, így, vastag betűvel. 

Rögtön a kőre téve elkezd hólyagosodni

Pizzatésztára nekem nincs bejáratott receptem, egyszerűen csak érzésre összeöntöm a finomlisztet, a réteslisztet, a vizet, az élesztőt, egy kis sót, és egy evőkanál olívaolajat, és addig alakítgatom, amíg lágy, gyúrható tésztát nem kapok. Így mindig jól sikerül, ugyanis gyúrás és kóstolás közben érzem, ha valami nem stimmel, de ha minden áron receptet szeretnétek, kb. másfél csésze finomlisztet, egy csésze réteslisztet, egy nagy teáskanál sót, egy evőkanál olívaolajat, egy csésze vizet, és egy csomag szárított élesztőt számoljatok, persze csak ha egy órán belül enni akartok. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy minél kevesebb élesztőt használtok, annál tovább tart a kelesztés, és annál finomabb lesz a tészta - gyors kelesztésnél pedig sokat számít, ha időnként átgyúrjátok a tésztát, úgy tapasztaltam, hogy ettől jobb lesz az állaga, és kézzel is könnyedén kinyújtható. Egy ideje leszoktam a sodrófás nyújtásról, ugyanis szó szerint kinyírja a tésztában lévő levegőbuborékokat, így most már csak kézzel nyújtok - a módszert Youtube-ról lestem el. A paradicsomszósz nálam egyszerű, pépesített paradicsomkonzerv és só, persze ha lenne San Marzano (vagy Lucullus) paradicsomom, frissen passzíroznám.

Zöldfűszeres focaccia

Ha ezek megvannak, már csak annyi a dolgunk, hogy berakjuk a márványlapot (gránit, vagy akár samott is jó) a sütőbe, és kb. 40 percig előmelegítjük a lehető legmagasabb fokozaton. Ha van pizzalapátunk, az előkészített pizzát könnyedén rácsúsztathatjuk a kőre, mivel nekem nincs ilyenem, óvatosan kiszedem a követ, és egy leselejtezett fa vágódeszkára téve gyorsan megpakolom a feltétekkel (ezzel vigyázzatok, ugyanis a márványlap szépen feketére égeti a deszkát, tehát csak olyat használjatok, amit nem sajnáltok - a műanyagot felejtsétek el, egy pillanat alatt megolvasztja). Már ez a mozzanat gyönyörű, ugyanis hiába dolgozom nagyon gyorsan, a pizza alja már a kövön elkezd sülni, és meseszépen felhólyagosodik - innen már csak 10 perc választ el a tökéletes házi Margheritától. Ha megolvadt a sajt, és barnul a széle, kivehetjük. Az első harapásnál elvesztem: ennek a pizzának végre alja volt, széle volt, textúrája volt, kérge volt, a feltétek pedig tökéletesre olvadtak a magas hőmérsékleten. Már jó egy órája végeztünk a pizzával, amikor ránéztem a márványlapra, és még mindig forró volt - ezek alapján engem maximálisan meggyőzött a pizzaköves módszer, szóval hajrá, támadjátok le a helyi sírkövest!