A kozmetikai összetevők útvesztőiben nem nehéz összezavarodni, ráadásul az interneten rengeteg téves félinformáció kering, így manapság néhány összetevőt kikiáltottak közellenségnek. Mai posztomban hat olyan összetevőről lesz szó, melyekkel kapcsolatban - szerintem - a legtöbb a tévhit.
Alumíniumsók: nagyjából 2011-2012 táján tombolt itthon a "natúrláz", ekkor jöttek divatba többek közt az alumentes dezodorok is, melyekre persze én is rávetettem magam. A dezodor nálam nagyon kényes pont, mert sajnos elég izzadós vagyok, és rosszul bírom a meleget, így még az alumíniumsót tartalmazó dezodorok egy része is leszerepel nálam. Én úgy gondolom, hogy az alumíniumsókkal kapcsolatos hisztériát túlzásba visszük, ugyanis bár állandó téma, hogy ezek az összetevők rákot okozhatnak, én az olvasott kutatások, cikkek, orvosi és gyógyszerészi vélemények alapján arra jutottam, hogy nyugodt szívvel használom az alus dezodorokat.
Kőolajszármazékok: a legnagyobb "szörnyeteg". A mai világban már ha csak kimondjuk a "kőolajszármazék" szót, azonnal ott terem három bio-ökotündér, és megcsapkodnak ostorral. Mi bőrgyógyászaton úgy tanultuk, hogy csak kőolaj alapú termékekkel szabad dolgoznunk, ezek ugyanis a legérzékenyebb bőrt sem bántják - megjegyzem, a saját bőrömön is ezt tapasztaltam. Tanult, szakmájukban elismert bőrgyógyászokhoz járok, akik még az érzékenyebb területekre is bátran felírják a paraffintartalmú krémeket, nekem pedig az égvilágon semmi bajom nem volt velük, sőt, gyakran jobban beválnak, mint a "szép összetevős" termékek. Ne felejtsük el, hogy a kőolaj is egy teljesen természetes anyag, az pedig, hogy a kőolajszármazékok nem engedik lélegezni a bőrt, erős ferdítés. Ha lenne gyerekem, a patikai mosakodókrémet is csak azért nem kenném rá, mert az INCI végén ott szerepel az etanol, de erről majd kicsit később.
Szilikonok: ezt a témát ott kezdeném, hogy egyszerűen utálom a szilikonmentes samponokat és balzsamokat. Volt egy időszak, amikor szinte csak ilyeneket lehetett kapni, és ezt a hajam és a fejbőröm is megszenvedte. Vékony szálú, kevés, szöszös hajam van, amit csak a szilikontartalmú termékek képesek kordában tartani, de kezeltem már szilikonos termékkel műtéti heget, és a nappali krémemben is van bőven. A szilikonok a tévhittel ellentétben nem okoznak pattanásokat, és nem tömítik el a bőrfelszínt, viszont szuper sminkalapként szolgálnak a nyári hónapokban, és segítik a bőr gyógyulását. A saját bőrtípusunk alapján kell eldöntenünk, hogy mi bírjuk-e, én azt mondom, hogy csak azért ne hagyjunk ott a boltban egy krémet, mert szilikont tartalmaz.
A három "mumus": szilikon, kőolajszármazék, és alumíniumsó
Növényi vajak, olajok: a természetes növényi olajokat és vajakat sokan szuper bőrápolónak gondolják, így persze én is bedőltem, és hetekig, hónapokig használtam őket mindenfélére, és bár felvitel után úgy tűnt, hogy használnak, valójában "alattuk" szép lassan tönkrement a bőröm. Először is lényeges, hogy "zsírt" csak zsírhiányos bőrnek adhatunk, így a legtöbb bőrtípus esetén a tiszta növényi vajak és olajok nem alkalmasak bőrápolásra. Az én korpás szeborreás arcbőrömre például kifejezetten károsak, hiszen ez a bőrtípus túlzott faggyútermeléssel és felületi vízhiánnyal jár, így nem csoda, hogy szenvedett tőlük a bőröm. Egy másik lényeges szempont, hogy ezeknek az anyagoknak gyakran igen magas a komedogén indexe, így például kókuszolajat vagy kakaóvajat egyáltalán nem kellene az arcunkra kennünk. Részemről a magas víztartalmú, de növényi vajakat is tartalmazó bőrápolók a nyerők, ezek ugyanis tényleg képesek kezelni a vízhiányt, és a növényi összetevőkből is kihozzák a lehető legjobbat.
Alkohol: míg másoknak a kőolaj a legnagyobb mumus, nekem ez. Elképesztőnek tartom, hogy mennyi mindenbe belerakják az alkoholt, babatermékekben, natúrkozmetikumokban, naptejekben is az INCI első helyein figyel. Az alkoholoknak alapvetően két fajtája van, a zsíralkoholoktól nem kell tartanunk, viszont a denaturált alkohol, az etanol, vagy az izopropil alkohol kifejezetten tiltólistásak. Ezek az összetevők szárítják, irritálják, öregítik a bőrt, a bőrbetegségek fellángolását, romlását okozhatják. Én azt a terméket sem veszem meg, amiben csak egy kevés van, normál bőr esetén érdemes az összetevőlista első 7-8 helyét nézni, ha ott nincs alkohol, és nem tudsz élni nélküle, megveheted.
SLS és SLES: a Sodium Lauryl Sulfate és a Sodium Laureth Sulfate volt az első két összetevő, amitől az allergológusom eltiltott. Bár a Laureth Sulfate biztonságosabb összetevőnek számít, érzékeny bőr esetén ezt is érdemes kerülni, ami nem egyszerű: arclemosók, tusfürdők, samponok százában található meg ez az anyag. És hogy miért nem az illatanyagok szerepelnek az utolsó helyen? Nagyon egyszerű: az én szempontrendszerem alapján fontosabb a szulfátmentesség, mint az illatmentesség. Illatos arckrémet persze soha nem vennék, viszont egy kézkrémnél vagy tusfürdőnél belefér az illatanyag, ha cserébe nincs benne SLS. Ezeket mindenkinek magának kell kitapasztalnia, annyi biztos, hogy hajra és testre nem kennék ilyen agresszív szulfátokat.
Remélem, tudtam újat mondani ezzel a poszttal, és bár nem azt mondom, hogy ha eddig utáltad a kőolajszármazékokat, ma azonnal kezdd el magadra kenni, de igenis érdemes bizonyos összetevőket más szemmel nézni.
