Nyilván mindenki hallott már a Száraz November nevű kezdeményezésről, aminek a lényege, hogy novemberben igyekezzünk megállni az alkoholfogyasztást. Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, és nagy fantáziát látok benne, azonban úgy gondolom, hogy az alkoholhoz való hozzáállásunkat alapjaiban kell megváltoztatnunk, amire nem hiszem, hogy elég lenne egy hónap. Előre szólok, ez hosszú poszt lesz, rengeteg személyes élménnyel.

Kezdjük ott, hogy hol tartunk mi, magyarok: bár az egy főre eső alkoholfogyasztásban nem mi vagyunk a világbajnokok, de be kell látnunk, hogy az alkohol Magyarországon menő. Lehet, hogy a menő nem a legjobb szó rá, de akkor mondjuk úgy, hogy elfogadott és hétköznapi. Nehéz napom volt, megiszom egy két pohár bort. Péntek van, ünnepeljünk, TGIF. Még fel sem szálltam a vonatra, de már szisszen a sörösdoboz. Ha benne vagyunk, nem is látjuk, hogy az alkoholfogyasztás mennyire átszőtte a mindennapjainkat, és sajnos ebben az is benne van, hogy simán toleráljuk az alkoholizmust is - kit érdekel, hogy apa mindennap betol három-négy sört, hiszen olyan keményen dolgozik, Petike pedig elég sokat iszik mostanában, de azért whiskyt veszünk a születésnapjára. Ha találkozunk valakivel, többnyire nem azt mondjuk, hogy sétáljunk egyet, hanem hogy üljünk be egy-két sörre/fröccsre. Nemrég egy külföldön élő barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy mióta nem Magyarországon él, sokkal kevesebbet iszik, mert egyszerűen ott a közösségi programok nem erről szólnak - na, pontosan erről beszélek.

Bevallom, ebben én is kőkeményen benne voltam - nem tudtam elképzelni egy estét a barátaimmal alkohol nélkül, és nem is emlékeztem, mikor kértem utoljára limonádét vagy teát egy étteremben vagy bisztróban. A heti bevásárlásomnak mindig része volt egy-két üveg bor, és teljesen természetes volt, hogy ebéd (vagy éppen vacsora) mellé lecsúszik egy pohárral. Végül amikor már bor helyett vodka-szódát toltam ebéd mellé, megszólalt a fejemben a vészcsengő: végülis mi az istent csinálok én? Jól esik? Nem. Jobban érzem magam tőle? Nem. Rá kellett jönnöm, hogy az alkohol egyszerűen csak a hétköznapjaim részévé vált, akkor is, ha igazából csak álmos lettem, megfájdult a fejem, és percenként pisilnem kellett tőle. Belegondoltam, hogy nagyjából 18 éves koromban élveztem utoljára a berúgást, azóta pedig csak a gond volt vele, így fel kellett tennem magamban a kérdést, hogy egyáltalán miért fogyasztok alkoholt. Oké, hogy belazulok tőle, de ez egyúttal azzal is jár, hogy egyre hangosabb és idegesítőbb leszek, másnap pedig teljesen alkalmatlan leszek mindenre - így nemet mondtam. Az első komoly próbatétel persze mindig az első alkohol nélkül eltöltött buli/iszogatás, ha ez sikerül, utána az összes sikerülni fog. Ezzel nyilván nem azt mondom, hogy mostantól soha többet, és hogy azóta sem ittam egy pohárkával sem, de elmondhatom, hogy több, mint fél éve csak akkor iszom alkoholt, ha úgy érzem, hogy jól esne (ez kb. kéthavonta fél pohár bort jelent), kényszer hatására pedig soha. Semmi "Nehogy már vízzel koccints!", "Gyere, töltök neked egy pálinkát!", "Naaa, bulizunk, ne legyél már ilyen gáz!", és "Mindenki iszik, egyedül te akarsz kimaradni?", ugyanis pont ezek azok, amik a legnagyobb kárt okozzák. A legsokkolóbb felfedezés számomra az volt, hogy másokon komolyan azt éreztem, hogy zavarja őket, ha nem iszom, mintha ezzel elrontanám a bulit, vagy személyesen megsérteném őket. Pedig mindenki tudja, hogy az alkohol mennyire káros, leépíti az agyat, öregíti a bőrt, minden létező betegségre hajlamosít, és gyakran a legrosszabb énünket hozza ki belőlünk - nem titok, hogy a családomban több alkoholista is van, így közvetlen közelről is látom, hogy hova vezet a napi két sör, vagy a heti egy-két berúgás. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy erősen visszafogjam az alkoholfogyasztást, és persze az is benne van, hogy 25 éves vagyok, előttem van az élet, és ezt az életet szeretném minél egészségesebben leélni. Magyarországon az egészségtudatosság a béka segge alatt van, nem vigyázunk magunkra, nem járunk szűrővizsgálatokra, nem mozgunk, nem táplálkozunk egészségesen, és ha erre még rájön, hogy iszunk, mint a gödény, és folyamatosan szívjuk a cigit, nem túl szép a jövőképünk. Úgy gondolom, hogy a Száraz November egy jó kezdés ahhoz, hogy átgondoljuk az egészséghez fűződő viszonyunkat, és rádöbbenjünk, hogy az egészséges életmód nem csak saját magunk miatt fontos, de a létező és leendő gyerekeink, a szeretteink és a barátaink miatt is. A témában pedig bátran tudom ajánlani az összes, Dr. Zacher Gáborral készült interjút és videót, a témához való hozzáállása, és az ezzel kapcsolatos szakmai tudása ugyanis szerintem nagyon sokat jelent a mai időkben - én legalábbis tökéletesen egyetértek vele. 

Kép forrása: Giphy