A 25. születésnap sokak számára fordulópont: vajon elértük-e a kitűzött céljainkat? Vajon jó úton halad-e az életünk? Annyi biztos, hogy bár a 25. szülinapom nem ma volt, 25 dologra így is rájöttem. Íme az én életbölcsességeim:

1. Nem hasonlítom magam másokhoz. X-nek feszesebb a combja, Y-nak már három gyereke van, Z pedig nemrég vett saját lakást. És akkor mi van? Rá kellett jönnöm, hogy ha másokhoz hasonlítgatom magam, annak sírás lesz a vége, azt pedig senki nem akarja. 
2. Meg kell fogni a dolgok pozitívabb végét. Akárhogyan is nézem, a helyzetem sem pénzügyileg, sem egészségügyileg nem túl rózsás, és akkor még finoman fogalmaztam. Viszont van hol laknom, rendben van a magánéletem, és még így is sokkal jobban élek, mint a magyarok nagy része.
3. Szakítani barátokkal is lehet. 25 éves koromra összesen 1-2 barátom maradt. Nem mondom, hogy nem lenne jó néha kiülni egy fröccsre valakivel, viszont amikor rájövök, hogy mennyire lehúzták az életemet az álbarátságok, rájövök, hogy ez pont így van jól. Arra a két barátomra viszont az életemet is rábízhatom. 
4. A magány tud jó is lenni. Külső szemlélőként nagyon unalmasnak tűnhet az életem, hiszen nem járok (szinte) sehova, és nem találkozom (szinte) senkivel. Ezen sokáig pörgettem az agyam, aztán rádöbbentem, hogy 15 éves koromtól mást sem csináltam, csak buliztam, koncertekre jártam, és barátnőztem, szóval pont itt van az ideje egy antiszociálisabb időszaknak. Mióta sok időt töltök egyedül, megtanultam elfogadni és szeretni magamat, ami nem ment, amíg pörgött az életem. 
5. Nem a ruha teszi az embert... Amikor mostanában belenézek a tükörbe, meglepődöm magamon. Húszéves korom körül halálosan komolyan vettem az öltözködést, a sminket, a hajat, a körmöt, mindig tip-top és kifogástalan volt a megjelenésem. Ma smink nélkül, elaludt hajjal és kapucnis pulcsiban is lazán kimegyek az utcára, és farmer-pólóban érzem a legjobban magam - sőt, néha edzőcipőben megyek sétálni.
6. ...de nem is a külső. Ennek a témának egy egész posztot szenteltem korábban. Ma már nem azt nézem az emberben, hogy milyen az alakja, a sminkje, vagy a haja, hanem hogy tiszta és ápolt-e. Ha ez megvan, onnantól mindenki szíve joga, hogy hogyan alakítja magát. 
7. Az egészségnél nincs fontosabb. Nyilván néhány betegségből tanulja meg az ember, hogy az egészségre vigyázni kell. Az évenkénti labor akkor is fontos, ha egészségesek vagyunk - persze legalább ennyire fontos egy szuper háziorvos, aki nem legyint a problémákra. Ha tiniként jobban figyeltem volna ezekre, ma jóval kevesebb gondom lenne. 
8. A bőrünkre vigyázni kell! 2016-ban még mindig ott tartunk, hogy a barna bőr a menő, a legtöbb ember nem tud értelmezni egy kozmetikai összetevőlistát, és úgy általában szép lassan kinyírjuk a bőrünket. A fényvédelem, a hidratálás és a megfelelő kozmetikumok használata nagyon fontos. 
9. Azt edd, amit megkívánsz. Persze ez így egy nagyon leegyszerűsített állítás, de úgy gondolom, hogy az aktuális trendi diétáknak az égvilágon semmi értelme. Akkor sem tudnék húst enni, ha belegebednék, és akkor sem fogom levetni magam a tizedikről, ha úgy alakul, hogy zsinórban két napig csak pizzát eszem. A lényeg, hogy nem szabad túlzásokba esni. 
10. Ne higgy el minden egészségügyi okosságot. Gyerekkorom óta azt hallom mindenhonnan, hogy igyunk meg napi két liter folyadékot, különben összeaszalódunk, mint egy mazsola. Én napi két liter víztől rosszul vagyok, egy idő után rá sem bírok nézni. Nem mondom, hogy nem iszom, és nem mondom, hogy nincs meg néha a két liter, de nem fogom kényszeresen számolgatni, és főleg nem erőltetem, ha nem esik jól. 
11. A mozgás lehet öröm is. Világéletemben utáltam sportolni, labdaérzékem nincs, futni nem tudok, az intenzív sportoktól kiköpöm a tüdőm, így akármikor edzenem kellett, szenvedésként éltem meg. Mióta pikkelysömöröm van, a biciklizést is hanyagolnom kell, ekkor szoktam rá a sétára. Korábban nagyon keveset gyalogoltam, aztán rájöttem, hogy egyszerűen nem tehetem meg, hogy kiadjak havonta tízezret BKV-bérletre. Azóta öt kilométeres sugárban mindenhova gyalog megyek, a távolabbi utakat pedig gyűjtőjeggyel teszem meg. Bevallom, amikor a kardiológusom rákérdezett, hogy mit sportolok, félve mondtam meg, hogy sétálok, ő viszont elismerően bólogatott, és közölte, hogy ha örömmel csinálom, akkor ennél nem létezik jobb mozgás. 
    
    
    
    
12. Nincs olyan, hogy tabutéma. Úgy alakult, hogy a családomban és a baráti körömben is viszonylag tabutéma minden, ami "övön alul" történik. A magyar családokban ez számít általánosnak, szexről és menstruációról nem beszélünk, ami elég szomorú, ha megnézzük a nem kívánt terhességek és nemi betegek számát. Kivételes helyzetben vagyok, mert a végzettségem és a munkám során volt alkalmam megszokni az intim kifejezéseket, és bár nyilván az én mindennapi párbeszédeimet sem a szex tölti ki, de ha esetleg gyerekem lesz, nem fogom kínosan kerülgetni a témát. 
13. Rend a lelke mindennek. Világéletemben klasszikus "kupis" típus voltam, az íróasztalom merő káosz volt, és hatalmas nyűgnek éreztem a takarítást. Mára ez teljesen átfordult, kiborulok, ha valaki cipővel bejön a tiszta padlóra, és még a WC-pucolást is kikapcsoló tevékenységnek érzem. 
14. Félni emberi dolog. Ha mai fejjel belegondolok, hogy 15-16 évesen milyen helyekre jártam bulizni, és milyen környékeken sétáltam át lazán éjszaka, megráznám az akkori önmagam, hogy hé, kislány, normális vagy? Akarva-akaratlanul az emberben egy bizonyos ponton kialakul az a felelősségérzet, ami félelembe is átcsaphat, és ami miatt mondjuk ma már eszembe sem jutna egy egész éjszakát várni a Nyugatiban az első vonatra. Ez a félelem persze egy cseppet sem egészséges, viszont van, hogy hasznos.
15. Kell egy kis luxus. Ahogy az első pontban említettem, nem hasonlítom magamat másokhoz, így nem kesergek azon, hogy míg az ismerőseim 25 éves korukra bejárták a fél világot, én örülök, ha párévente kijutok egy hosszú hétvégére Prágába. A luxust nem ebben kell mérni, hanem apróságokban: egy tábla csoki, egy szelet sajttorta, egy körömlakk, egy új szék az étkezőbe - engem ezek töltenek fel.
16. A főzés-sütés könnyű, ha megvannak az alapok. Tizenévesen el sem tudom mondani, mennyit bénáztam egyszerű sütikkel is, ma pedig ott tartok, hogy recept nélkül is belekezdek bármibe, és az eredmény a legtöbbször teljesen ehető. A kulcs: tapasztalat, gyakorlás, és sok-sok elrontott kaja. 
17. 21, 22, 23, 67. Mármint ami a belső óránkat illeti. 25 éves korom ellenére néha úgy érzem magam, mint egy nagymama: gyakran azon kapom magam, hogy fél órája a szomszéd gyönyörű gyepéről áradozom, kovászt rendelek az internetről, és ferde szemmel nézek a kamaszokra. Hova tűnt az elmúlt 60 év?!
18. "Hogy tudtam ezt az izét megenni/meginni?" Bizony, fiatalon olyan dolgokat is megeszünk/megiszunk, amikre ma már rá sem tudnánk nézni. Dinnyelikőr tejüvegben? Pizzakrémes tészta? Édes vörösbor? Fúj.
19. Az alkohol nem kötelező. Nagyjából 20 éves koromban tűnt fel, hogy egyre rosszabbul bírom az alkoholt, és egyre szörnyűbb a másnap. Ma már kifejezetten ott tartok, hogy nem szeretek berúgni, mert egyrészt ilyenkor átalakulok egy hangos, extrovertált, irritáló pöcsfejjé (már elnézést), másrészt rögtön elkezdek szédülni, megfájdul a fejem, és legszívesebben elaludnék. Nemrég azon kaptam magam, hogy hónapok óta még a szokásos rozé sem csúszik a kosaramba bevásárláskor, és az itallapon is inkább a limonádékat böngészem. 
20. Valamit én is jól csinálok. Mindig is kevés önbizalmam volt, úgy éreztem, hogy mindenkinél egy kicsit tehetségtelenebb, egy kicsit csúnyább, és egy kicsit butább vagyok. Mostanra látom, hogy mindenki küzd ilyen problémákkal, és vannak dolgok, amikben én is jó vagyok. 
21. A párkapcsolat nem hollywoodi mese, hanem kemény munka. Emlékszem, gimiben egy barátnőm azért szakított a barátjával, mert nem volt elég "romantikus filmes" a kapcsolatuk. Persze nem mondom, hogy nincsenek mesebeli kapcsolatok, de amikor jönnek a számlák, eldugul a lefolyó, és beteg a háziállat, akkor is helyt kell állni, ez pedig csak türelemmel és humorral megy.
22. A közösségi média egy nagy kamu. Néha már-már bántóan frusztráló nézni mások szipi-szupi, tökéletes életét Facebookon és Instagramon, még akkor is, ha az ember érzi, hogy ez csak a nagyközönségnek szól. Ez nekem soha nem ment, ráadásul nem is nagyon szeretem kiteregetni a magánéletemet, ezért inkább nem nézek oda letiltok mindenkit a francba.
23. Apró dolgok = boldogság. Nagyon közhelyes, de nekem a boldogságot tényleg az olyan apróságok jelentik, mint amikor pont tökéletes kint az idő, vagy a szél megrázza a fűszernövényeimet az ablakban, és megcsap az illatuk. Szerintem nem lehet máshogy élni, ha folyton a nagybetűs boldogságot hajkurásszuk, pont a lényegről maradunk le. 
24. Éld meg a pillanatot! Ami engem illet, megmaradtam a kőkorszakban, és a telefonomat 90%-ban még most is telefonálásra használom. A koncerteket én nézni szeretem, nem videózni, a nyaralást megélni szeretném, nem fotózni. Persze ez azt is jelenti, hogy nekem soha nem lesz élményekkel teli fotóalbumom, lesz viszont élményekkel teli agyam, már ha nem talál meg az Alzheimer. 
25. Nem érdekelnek az elvárások. Tágabb családi körben a mai napig én vagyok a szégyenek szégyene, amiért nem diplomáztam le, nem akarok férjhez menni, és az életről/emberiségről/társadalomról alkotott véleményem a teljes ellentéte a családoménak. Sokáig vitatkoztam, érveltem, ellenkeztem, aztán rájöttem, hogy nem érdekel. Ilyen vagyok, elfogadtam a fekete bárány szerepét, elfogadtam, hogy ezzel egy rakás rokon támogatását  és szimpátiáját elvesztettem. Ez viszont azt jelenti, hogy nem kell csak a rokonság kedvéért nyomnom a menyasszonytáncot egy B-kategóriás rendezvényteremben, és nem kell kiakasztanom a falra egy haszontalan diplomát - valamit valamiért. 

Fotó: Pinterest