Ha életem végéig csak egyetlen édességet ehetnék, az biztosan a sajttorta lenne. Ennek ellenére egy kezemen is meg tudom számolni, hogy hányszor ettem igazán jó sajttortát, a saját receptem pedig soha nem volt az igazi. Pedig igazán nincsenek nagy igényeim: vékony, egyenletes kekszes réteg és krémes, de nem túl lágy sajtos krém. A sós-édes arány is nagyon fontos, kevés rosszabb dolog van, mint egy túlcukrozott sajttorta, persze a legfontosabb az összetevők minősége. Mivel évente egyszer, max. kétszer sütök tortát, nem spórolok az alapanyagokon, és mindenből a legjobbat veszem - így nagyjából 1800 forintra jön ki egy nagy torta, ami szerintem nem vészes. Íme a recept, amit az évek során tökéletesítettem, így most már tényleg azt mondhatom, hogy számomra ez A Sajttorta:
A világegyetem legferdébb fotója és legfinomabb sajttortája
- 800 g zsíros, tejszínes krémsajt (nekem a tömlős Aldis vált be legjobban, keressétek a zsírosabb, lágyabb fajtákat)
- 200 g magas zsírtartalmú tejföl
- 100 g porcukor (a krémsajt sótartalmától függ, ha kóstoláskor nem érzed elég édesnek, mehet még)
- 4 csomag vaníliás cukor
- 1 mokkáskanál mandulaaroma (kihozza a sajtkrém ízét, egyébként elhagyható)
- 4 tojás
- 35 g keményítő
- 1 csomag natúr Zabfalatok és 80 gramm darált háztartási keksz
- 100 g vaj
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a vajat megolvasztjuk, a kekszet ledaráljuk, majd a kettőt összedolgozzuk. Egy 28 cm-s tortaformát kibélelünk sütőpapírral, majd egyenletesen eloszlatjuk benne a kekszes keveréket úgy, hogy 1-2 cm magas legyen a peremén. Ez 10 percre megy a már bemelegedett sütőbe, közben összeállítjuk a krémet: kikeverjük a krémsajtot a tejföllel, a porcukorral (szitáljuk!), a vaníliás cukorral és a mandulaaromával, majd megkóstoljuk. Ezen a ponton még bármit tudunk variálni az ízével, így ha nem érezzük elég édesnek, nyugodtan mehet bele még egy kis cukor. Végül egyenként beleütjük a tojásokat, és beleszitáljuk a keményítőt, ami azért kell, hogy a krém ne legyen túl folyós. A keményítőmennyiség belövése az egyetlen buktatója a sajttorta elkészítésének, a Philadelphia típusú friss sajtkrémekhez érdemes inkább kevesebbet rakni (mondjuk 25 gramm), nehogy túl száraz legyen a végeredmény. Miután hozzáadtad a keverékhez a tojásokat, érdemes megnézni, hogy milyen állagú lett a krém: ha folyós, már-már tejszínszerű, mehet bele akár 40-45 gramm is, az enyém kb. joghurtszerű lett, ebbe bőven elég a 35. Innen már csak annyi a dolgunk, hogy fogjuk a krémet, ráöntjük a kekszes alapra, és a sütő közepén kb. 50 percig sütjük, továbbra is 180 fokon. Érdemes a tortaforma alá sütőpapírt vagy egy pizzasütő formát tenni, mert a kicsöpögő vaj hajlamos elfüstölni a sütőben, 40 perc elteltével pedig már érdemes ránézni: ha barnul a széle és nem látjuk nyersnek a közepét sem, kicsit rázogassuk meg: a kész sajttorta széle aranybarna, a közepe viszont még pudingszerűen remeg. Miután kivettük, azonnal vágjuk is körbe a formában, hogy ne repedjen fel a teteje, utána pedig következik a kínzó várakozás: sajnos a sajttortának kell egy éjszakányi pihenés a hűtőben, hogy tökéletes legyen. A jó hír viszont az, hogy megéri várni rá!
