Nem tudom, mi a rosszabb, ha valaki édesszájú, vagy ha inkább a sós finomságokat kedveli - persze szigorúan csak dietetikai szempontból. Én az utóbbi táborba tartozom, így a perec minden formájáért odavagyok: a mozis bécsi, az "állatkertes" sós, és a klasszikus bajor is jöhet. Utóbbi örök rejtély volt számomra, nem értettem, hogy mitől alakul ki a tészta kérgén az a karakteres "bajorperec"-íz - emiatt csak mirelit változatokkal próbálkoztam, legalábbis eddig. Május elsején ugyanis hiába csorgott a nyálunk bajor perec után, nyitva tartó bolt híján csak a szekrény tartalmára hagyatkozhattam. Szerencsére minden volt hozzá itthon, még egy zacskó szódabikarbónát is sikerült előhalászni a konyha mélyéről, így perecet ebédelhettünk - persze csak azért, hogy a felnőttlétnek is legyen valami előnye. 

8 db perechez a következők kellenek (higgyetek nekem, elég lesz ennyi!):

• 500 g liszt (finomliszt, finomliszt+rétesliszt keverék, vagy kenyérliszt)
• 1 teáskanál só
• 1 csomag (7 g) instant élesztő
• 1 nagy csipet cukor
• 40 g olaj
• langyos víz
• 30 g szódabikarbóna
• nagy szemű só

A tészta előkészítése nagyon egyszerű: szitáljuk a lisztet egy nagy tálba, adjuk hozzá a sót, az olajat, valamint az élesztőt, majd kb. 1 csésze langyos vízzel kezdjük el összeállítani a tésztát. A lényeg, hogy rugalmas, könnyedén gyúrható tésztát kapjunk (keményebbet, mint a kenyér/pizzatészta), ehhez szükség szerint tovább adhatunk hozzá vizet, vagy ha esetleg túl ragacsos lett, lisztet. A kész tésztagombócot olajozzuk be, és kelesszük kb. a duplájára: ha ez megvan, gyúrjuk át, osszuk 8 db egyenlő gombócra, és enyhén olajozott munkalapon sodorjunk belőle hosszú, vékony rudakat. Ennél a fázisnál fontos, hogy mindent jól csináljunk: lényeges, hogy a tészta ne keljen túl, tehát ha meleg van a lakásban, inkább tegyük hűtőbe a felosztott tésztát, és dolgozzunk gyorsan. A másik fontos elem a tésztarudak hossza: ahhoz, hogy szépen meg tudjuk formázni őket, tényleg nagyon hosszúra kell sodornunk őket, kb. 40-45 cm-s darabokra lesz szükségünk. Ha ezek megvannak, tegyünk fel 450 ml vizet forrni 30 gramm szódabikarbónával, és melegítsük elő a sütőt 250 fokra.

Ekkor elkezdhetjük megformázni a pereceket: fogjunk egy tésztarudat, hajtsuk "U" alakúra, majd a tészta végeinek felső harmadát csavarjuk meg, és hajtsuk vissza a perec alapjára - nagyjából úgy, ahogyan ezen a képen is láthatjátok, annyi különbséggel, hogy a perecek végeit én lenyomkodom, hogy főzés közben ne essenek szét. Apropó, főzés: mint kiderült, a bajor perec sötétbarna, intenzív ízű kérgének a titka a szódabikarbónás fürdő - nagyüzemben ezt marólúggal, azaz nátrium-hidroxiddal készítik, mivel azonban ahhoz megfelelő védőruházat és szemüveg szükséges, érdemes az egyszerűbb megoldást választani. A gyöngyöző szódabikarbónás vízben kb. 30 másodpercig áztassuk a pereceket, majd egy nagyobb, lyukas spatula segítségével csöpögtessük le, és azonnal helyezzük egy sütőpapírral bélelt tepsire, majd sózzuk meg. Ha mindegyik pereccel megvagyunk, mehetnek is a sütőbe, ahol gyorsan, kb. 10 perc alatt sötétbarnára sülnek. A speciális főzésnek köszönhetően a perecek gyorsan barnulnak, ettől ne ijedjünk meg, pontosan ilyennek kell lennie, egészen sötétre kell sütnünk őket. Ez a mennyiség többnyire nem fér el egy tepsiben, így a második adagot sütésig érdemes hűteni, hogy elkerüljük a túlkelést. Bár leírva bonyolultnak tűnik a procedúra, valójában alig van vele munka, illatra, ízre és állagra pedig ugyanolyan, mint az "igazi" bajor perec, így bátran vágjunk bele!