A házi mogyoróvajjal pár éve már megpróbálkoztam, annak csúnya vége lett, mert a "bolti" változatot próbáltam reprodukálni hozzáadott olajjal. Mint kiderült, olajra az égvilágon semmi szükség nincs (miért is lenne, hiszen a mogyoró csupa olaj önmagában is), szükség van viszont egy aprítóra, és egy csomag sótlan mogyoróra. Itthon a héjas földimogyorót aranyárban mérik, hámozottból viszont mindenhol csak sósat találtam - szerencsére kiderült, hogy az Aldi saját márkás pörkölt mogyorójából sótlan verzió is van, így belevágtam.

Az elkészítés pont annyira egyszerű, mint gondolnánk: a mogyorót beleszórtam az aprítóba, és kitartóan "gyötörtem". Először csak szemcsésre őrölte, majd elkezdett feltapadni az aprító falára, ekkor rázogatva folytattam a műveletet, és félpercenként kanállal a helyére egyengettem a masszát. Ekkor kezdődik a varázslat, a mogyoróból kicsapódó olajtól ugyanis hamarosan krémes, sima és kenhető vajat kapunk, ami pont olyan, mint a bolti - szerintem elbír 2-3 nagy csipet sót, így ha sósan szeretitek, nyugodtan készíthetitek sós mogyoróból, nekem megnyugtató volt, hogy annyira sózom, amennyire szeretném. Egy zacskó mogyoróból pont annyi lett, amennyi belefért a képen látható üvegcsébe, ez 1-2 hétig biztos elég lesz. Hozzá kell tennem, hogy a zacskós mogyoró akkor is tartalmaz némi növényi olajat, ha sótlan, így ha teljesen "clean" mogyoróvajat szeretnél, figyelj arra, hogy olajmenteset vegyél.