Hülye szokásom, hogy ha tetszett egy film, akkor azt képes vagyok ezerszer is megnézni, így nem jut elég idő az új filmekre - ezért elhatároztuk, hogy 30 nap alatt megnézünk 30 olyan filmet, amit még nem láttunk. Természetesen ahogy az lenni szokott, hirtelen ezerféle program és tennivaló szakadt ránk, így az első heti adagot nagyjából két hét alatt sikerült megnézni. Ami engem illet, abszolút filmpárti vagyok: ha választanom kell egy film és egy könyv között, egyértelműen a filmet választom, ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit bővítsem az ismereteimet, és bepótoljak néhány alapművet. A listába került néhány bugyutább film is, hogy ellensúlyozzam a komolyabb témákat, a szabály viszont az, hogy csak olyan filmeket nézek, amiket még soha nem láttam, és kizárólag eredeti nyelven nézem őket. A pontozásban is igyekszem szigorú lenni: a tízpontos film számomra olyan, ami minden nézésre valami újat nyújt, és napokig nem tudom kiverni a fejemből. Eddig két ilyen filmhez volt szerencsém: a 2001: Űrodüsszeia, illetve A remény rabjai nekem 10/10 pontosak, így a többi filmet is ezekhez fogom viszonyítani. Íme az első heti adag:

The War of the Roses: 8/10

Nem véletlen, hogy ezzel a filmmel kezdtem: imádom Kathleen Turnert, így nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen volt fiatalon. Nem csalódtam: Turner számomra olyan, mint Meryl Streep vadabb verziója, minden szerepben sziporkázik, a hangját pedig egyszerűen imádom - számomra teljesen új infó, hogy anno ő volt Jessica Rabbit hangja is. Maga a történet sem okozott csalódást, pont azt kaptam, amit vártam - ez a film egyértelműen újranézős, bevállalósabb pároknak első randira erősen ajánlott!

Capricorn One: 7/10

A Capricorn One története már önmagában is erős, és bár a sztori egyértelműen a holdra szállással kapcsolatos mesékből táplálkozik, nagyon vártam, hogy mi fog kikerekedni belőle. Néhány korabeli, mai szemmel gagyinak tűnő megvalósítást leszámítva izgalmas és érdekes a film, bár a végjáték elég nevetségesre sikerült. Összességében a jobb filmek közé sorolnám, tőlem egy erős hetest kap.

Fotó: IMDb

Wedding Crashers: 3/10

Íme, itt is van az első bugyuta film: a Wedding Crashers-től nem vártam és nem is kaptam sokat. Egyáltalán nem zárkózom el a vígjátékoktól, sőt - egy-egy nehéz nap után szinte mámorító érzés leülni egy hülye amerikai romkom elé, ez azonban elég nagy csalódás volt. Az egész film alatt nagyjából háromszor nevettem fel, így nevetésenként egy pontot szánok neki - azért ennyit, mert bár nem ájultam el tőle, láttam már sokkal rosszabbat is.

Dracula (1931): 6/10

Bár nagyon szeretem a régebbi filmeket, a 30-as évek világa nekem már egy kicsit sok. A Dracula viszont nem maradhatott ki a listáról, már csak a magyar származású Lugosi Béla miatt sem. A film eleve magyar szavakkal indul, ami nagy meglepetésként ért minket, de a jó öreg Drakula magyar akcentusa is szembetűnő. Mai szemmel természetesen iszonyatosan gagyinak tűnnek a világító szemek és a hatalmas papírdenevérek, de ha belegondolunk, hogy akkoriban milyen hatással lehetett a nézőkre a film, rögtön hátborzongatóbbnak tűnik az egész. Részemről ez középmezőny, már csak azért is, mert a horror nem az én világom. 

Ray: 6,5/10

Zenei téren abszolút mindenevő vagyok, de ha pisztolyt szorítanának a fejemhez, hogy válasszak egy zenei stílust és korszakot, valószínűleg az 50-es-70-es évek soul/r&b/funk zenéit mondanám. Stevie Wonder, Al Green, Curtis Mayfield, Marvin Gaye, és persze Ray Charles - számomra ők a zene nagyjai. Ez alapján a szokásosnál is jobban vártam Ray Charles életrajzi filmjét, de azt kell mondanom, hogy csak egy "egyszernézős" élmény lett belőle. Az életrajzi film nagyon nehéz téma, és bár a Ray tényleg körülölelte a legfontosabb éveket, végig azt éreztem, hogy a cselekmény túlságosan rohan, és csak a fontos pillanatokra koncentrál - egy több, mint kétórás filmtől ennél többet vártam. 

Logan's Run: 5/10

Nagyon jó történet, nagyon rossz megvalósítás. Ez a film egy hatalmas WTF, beteg zenével, furcsa szereplőkkel, rossz értelemben "érdekes" díszlettel és kosztümökkel. Maga a sztori szerintem zseniális: 2274-et írunk, az emberiség maradék része pedig szó szerint egy burokban él: egy városban, ahol mindenki terv szerint születik, és terv szerint is hal meg. Ahogy egy lakó betölti a 30. életévét, egy szertartás során "újjászületik" - néhányan sejtik, hogy ez az újjászületés dolog inkább csak egy mese, és menekülőre fogják. A történet megvalósítása sajnos nagyon bizarr módon sikerült: már a főszereplő Michael York is egy elmeháborodott, náci Luke Skywalkerre emlékeztet, az agyamat viszont a gonosz alumínium sajtreszelőn dobtam el véglegesen - sajnos az 5 pont itt egyértelműen a történetnek jár. 

Little Miss Sunshine: 8/10

Kicsit tartottam ettől a filmtől, mert a trailer alapján nem győzött meg, de szerencsére pozitívan csalódtam: egy nagyon kedves, vicces és tanulságos film lett belőle, bár valljuk be, ha a valóságban ennyire furcsa egy család, annak sosincs jó vége - ezt magam is tanúsíthatom. Biztos vagyok benne, hogy a film rendezője nem egy Wes Anderson filmet látott már, mert hangulatban és sztoriban sok elem emlékeztetett rá, de ez egy cseppet sem baj: ez a film egy erős nyolcas.