Bár a pajzsmirigy alulműködés nem számít súlyos betegségnek, az életminőséget bizony alaposan haza tudja vágni: örökös fáradtság, bőrproblémák, és persze a folyamatos, megállíthatatlan hízás. Kb. 8 éve tudok a betegségemről, ami a jelek szerint kb. 11-12 éves korom óta tart, összesen pedig 20 kiló ment fel az évek során. Igen, ez sok, soványból túlsúlyosra híztam, 3 ruhaméretet ugrottam, és szörnyen éreztem magam a bőrömben. Ez a hónap nagy mérföldkő nekem, hosszas szenvedés és gyógyszerbeállítás után végre elértem a tíz kiló mínuszt, és mivel sok ismerősöm érintett a témában, gondoltam, összeszedem a betegséggel kapcsolatos tapasztalataimat. 

Kép innen, sorstársaknak érdemes olvasgatni!

1. Legyen egy szuper háziorvosod!
Komolyan, ennél nincs fontosabb. A 13. kerületben röhej az endokrinológia, fél évet vársz egy időpontra, majd a helyszínen kiderül, hogy igazából 5 embert írtak ugyanarra az időpontra, szóval vagy bejutsz, vagy nem. Állapotfelméréshez elengedhetetlen az endokrinológus, illetve fontos, hogy elküldjön terheléses vércukor, illetve lisztérzékenység tesztre, ezek gyakran együtt járnak a Hashimotóval, fontos, hogy tudd, mivel van dolgod. Azóta, mióta ez megvolt, a gondozást (tehát azt, hogy 3 havonta kiír laborvizsgálatra, és megbeszéljük a gyógyszerdózist) nekem kizárólag a háziorvos végzi, akivel iszonyatosan nagy szerencsém van. Már a gyógyszerszedés elején éreztem, hogy hiába határértéken belüli a TSH-értékem, nem vagyok jobban. Hamar rájöttem, hogy nekem muszáj 1 alatt tartani a TSH-mat, hogy elfogadható állapotba kerüljek, a legtöbb orvos viszont zokon veszi, ha kész tények elé állítod. Szerencsére a háziorvosommal ezt tök jól meg tudtam beszélni, így 7 év után először rendben van a TSH-m, és végre nem hízom folyamatosan. 

2. Ne sanyargasd magad!
Nyilván az évek során én is minden diétát és mozgásformát kipróbáltam, de látványos eredményt szinte semmi nem hozott. A gluténmentes diétát kb. 3 hónapig bírtam, és utólag már bánom, hogy ennyi pénzt kidobtam rá, amikor semmi értelme nem volt, viszont igyekszem a lehetőségeimhez mérten tudatosan táplálkozni: Hashimoto esetén tilos a jódozott só (és a Betadine is!), illetve kiszámoltam az alapanyagcserémet, amihez próbálok igazodni, sem kevesebbet, sem sokkal többet nem szabad ennem, ha továbbra is fogyni szeretnék. Az alkoholt teljesen száműztem az életemből - tudom, ez sokaknak kényes pont. Régen sem voltam nagyivó, de mióta azt a heti 1-2 pohár bort is elhagytam, sokkal jobban vagyok, sokat javult a pikkelysömöröm is, tehát nem kérdés, hogy ez volt az egyik legjobb döntésem. Vitaminok közül cinket, D-vitamint és magnéziumot szedek, a Hashimoto miatt viszont érdemes évente kétszer egy szelénkúrát is tartani (fontos, hogy organikus szelén legyen, pl. Selenorg). Mozgásban a séta vált be, mióta tartom a napi 10 ezer lépést, látványos a fogyás. Jelenleg épp egy krónikus szédüléses betegséggel küzdök, tehát ebben a nagy melegben ezt már egyre nehezebb tartani, de a nagyon szédülős napokon is igyekszem legalább 6-7 ezer lépést tenni.

3. Bőr, haj, körmök
A Hashimoto kellemetlen tünete, hogy mindenféle bőrprobléma előjön tőle: bőrszárazság, rozacea, pikkelysömör, ekcéma, meg minden, ami kell. Nekem ezek közül mind előjött, viszont hatalmas segítség volt az immunológus, akihez allergiateszt miatt mentem, ő rengeteget segített, és mióta betartom a tanácsait, sokkal szebb a bőröm. A szabály egyszerű: sem alkohol, sem illatanyag, sem Sodium Lauryl és Laureth Sulfate! Ezek közül az illatanyagot a legnehezebb betartani, illetve nyáron naptejszezonban az alkoholt, de szerencsére egyelőre mindenre találtam alternatívát (a sminket kivéve, de ennyi engedmény belefér). A teljesség igénye nélkül íme néhány termék, ami nagyon bevált:

Arc:
- Balea MEN Sensitive nappali krém (sajnos változik az INCI, raktak bele illatanyagot)
- Balea micellás víz száraz és érzékeny bőrre
- Balea MED Ultra Sensitive arctisztító tej
- Babydream Extra Sensitive babaolaj
- Babylove Sensitive babafürdető (a kozmetikumok Szent Grálja, tusfürdő, arclemosó, és sampon helyett is ezt használom)
- Babylove Meine Ersten törlőkendő újszülötteknek (sminklemosásra)
- Nivea Sensitive nappali és éjszakai arckrém

Fényvédő:
- Ombia Sun szenzitív naptej (Aldi saját márka, arcra nem használnám, de testre szuper)
- Herbária Solar naptej (30-asban és 50-esben is használom, az 50-es csíphet egy kicsit, de egyáltalán nem ragacsos, alkohol- és illatmentes, olcsó!)
- La Roche-Posay Anthelios arcpermet SPF50 - fényvédő aeroszol arcra, csodaszer, de piszok drága
- Bioderma Photoderm Kid SPF 50+ tej és spray - mindkettő szuper, arcra is mehet, viszont kissé nehéz és ragad is

Egyéb:
- Ombia Med Urea szappan (teljesen sima, illatmentes, ureás szappan potom 150 forintért, brutálisan jó)
- Ombia Med 10% Urea lábápoló krém (kézkrémnek használom, de akár arcra is kenném, imádom)
- takarításhoz gumikesztyű, gumikesztyű, gumikesztyű! Akkor is, ha csak egy poharat mosol el, és akkor is, ha kézzel kell kimosnod valamit. 

Remélem, valamennyit tudtam segíteni, ha kérdésetek maradt, az e-mail címemet jobb oldalon találjátok! :)

Bár egy korábbi posztban már írtam a tökéletlenségekről, úgy érzem, van egy téma, ami megér egy külön bejegyzést is: ez a narancsbőr. Vannak, akik megnyerték a genetikai főnyereményt, és szörnyű étrend mellett is sima combokkal rendelkeznek, és vagyok én, aki duplán megszívta. A narancsbőrrel való kapcsolatom igazi hullámvasút: szinte gyerekkorom óta küzdök vele, 12 éves koromban már intenzíven látszott, holott 18 éves koromig kifejezetten sovány voltam, rengeteget mozogtam, és szinte kizárólag nyers zöldségen-gyümölcsön éltem. Sajnos a kötőszöveteim eredendően gyengék, ami egyúttal azt is jelenti, hogy húszéves koromban már porclágyulással küzdöttem, a lábboltozatom pedig egy katasztrófa, 1-2 óra állás után szó szerint szenvedek. Ezek persze kívülről nem látszanak, nem bélyegeznek meg, míg a narancsbőr igen - szörnyű érzés, amikor egy kamaszlány meghallja, hogy a háta mögött összesúgnak a saját szülei, és az is, amikor egy több százezres olvasottságú oldalon megírják, hogy narancsbőrös nők ne hordjanak rövidnadrágot. 

Egy ideig próbáltam küzdeni a cellulit ellen: zöld tea, több folyadék, testtekercselés, masszázs, szinte égési sérüléseket okoztam magamnak a paprikaolajjal, de semmi nem hozott látványos eredményt. Végül amikor orvoshoz kerültem a térdeimmel, és kézhez kaptam a papírt arról, hogy veleszületett kötőszöveti rendellenességem van, egy kicsit megnyugodtam. Nincsenek tévképzeteim, tisztában vagyok vele, hogy az emberek a combjaimra nézve mindig is egy kanapén tespedő, hamburgert zabáló lányt fognak látni, de amíg én el tudom fogadni magam ilyennek, addig nincs baj. Persze nem mondom, hogy még mai fejjel sem nehéz felvenni egy rövidebb ruhát vagy nadrágot: amikor így mész ki az utcára, úgy érzed, mintha mindenki téged bámulna, és amikor végre elengednéd magad, biztos, hogy a lehető legrosszabbkor kapsz egy negatív véleményt. Mára szerencsére sokat lazultam ilyen téren, és őszintén tudok nevetni azon, ha kapok egy beszólást, mert rájöttem, hogy a világ legfelszínesebb, legszánalmasabb hozzáállása, ha valakit a testi hibái alapján ítélünk meg, és végtelenül sajnálom azokat, akiknek ettől lesz szebb a napjuk. El kell fogadnunk, hogy vannak olyan dolgok, amiken nem, vagy csak rengeteg pénzzel lehet változtatni, ezektől azonban senki nem lesz rosszabb ember. 15-20 éven át komplexusaim voltak a fogaim, a füleim, az alakom, a hajam és a narancsbőröm miatt, és felnőtt fejjel már fáj a szívem azért, hogy a kamaszéveimet folyamatos önkritizálással töltöttem. 16 évesen nem fért a fejembe, hogy miért versengenek a kegyeimért a menőbbnél menőbb srácok, és mit akarhatnak egy ilyen csúnya lánytól, mint én - ha ma megnézek egy képet az akkori önmagamról, egy szép lányt látok. Persze hogyan is gondolhattam volna, hogy szép vagyok, hiszen a szüleim, a nagyszüleim, a rokonaim és a barátnőim is folyamatosan biztosítottak az ellenkezőjéről. Ma már nem vagyok hajlandó leépíteni magamat ezekkel a véleményekkel, így amikor a nagymamám századszorra is megjegyzi, hogy vastagok a karjaim, azt válaszolom, hogy tudom, nekem is van tükröm. Nem vagyok hajlandó senki kedvéért utálni magam, hosszú nadrágban izzadni a 40 fokban, és ott hagyni a boltban a ruhát, amibe beleszerettem, csak mert látszik benne 3 centi a combomból - ha nem tetszik, nem kell odanézni.

Ui: Minden narancsbőrrel szenvedő lánynak ajánlom ezt a posztot, szerintem tanulságos és inspiráló történet. 

Biztosan kitaláltátok már, hogy nagyon szeretem a saját márkás termékeket, mert gyakorlatilag ugyanazt nyújtják, mint az agyonreklámozott, márkás kozmetikumok, csak harmadannyiért. A Balea férfiaknak szánt arcápolási termékcsaládja évek óta hatalmas kedvencem, és mivel számos illatmentes termék is helyet kapott a kínálatban, nem kell attól tartanunk, hogy after shave-illatúak leszünk. Íme a kedvenc arcápolóim:

Sensitive Nappali Krém: hatalmas dráma lenne, ha ezt a krémet kivonnák a forgalomból, ugyanis legalább egy éve számomra ez a tökéletes nappali krém - legalábbis az én érzékeny, korpás szeborreás bőrömre biztosan. Az állaga könnyű, de ennek ellenére végzi a dolgát, gyorsan beszívódik, illatmentes, tartalmaz némi fényvédőt, és ami a legfontosabb, nem bántja az érzékeny bőrt. Természetesen az ára és a kiszerelése sem elhanyagolható, ugyanis az ára továbbra is 1000 Ft alatt van, viszont a női 50 ml-s krémekkel ellentétben itt 75 ml-t kapunk a pénzünkért, így mindennapos használat mellett is hónapokig elég. Nyáron használom fölé az 50-es fényvédőt, de télen önmagában is elvagyok vele, megfelelő arctisztítási rutin mellett nem igényel többet a bőröm.

Q10 Szemkörnyékápoló: minden nő életében elérkezik a pillanat, amikor belenéz a tükörbe, és megállapítja, hogy igen, itt az ideje az első szemkörnyékápolónak. Azt mondják, hogy a bőr 25 éves kor után kezd el öregedni, amiben lehet valami, mert egy ideje a legkisebb kialvatlanság után is Darth Sidious-szemeim vannak, ami nem túl szép látvány. Végül miután észrevettem, hogy mostanában kétszer annyi korrektort használok, mint korábban, sajnos bele kellett törődnöm, hogy eljött az idő. Kezdésnek erre a termékre esett a választásom, ugyanis nem tartalmaz sem illatanyagot, sem alkoholt, a praktikus golyós kiszerelés pedig nagyon kényelmessé teszi a használatát. Az első napokban semmilyen változást nem érzékeltem, azonban egy hét elteltével magam is meglepődtem, hogy mennyire látványosan használ ez a kis szemkörnyékápoló. A szemeim sokkal kipihentebbnek tűnnek, és emiatt az arcom is egységesebb, így ez a termék egyértelműen újravevős. 

Bevallom, nagyon ritkán sütök muffint, aminek az okát magam sem tudom, mert amikor mégis rászánom magam, többnyire jól sikerül. A tökéletes muffin nekem szép, kerek, repedezett tetejű, és itt csúszott el legtöbbször a muffinprojekt, ugyanis hiába jöttek fel gyönyörűen sütés közben, hűlés során újra laposak lettek. Valószínűleg nem is nagyon kísérleteztem volna vele, ha nem kaptam volna egy meseszép konyhai robotgépet, amire kb. azóta vágyódtam, mióta 13 évesen elkezdtem nézni Nigella főzőműsorait. A gép felavatását kenyérrel kezdtem, ma pedig következett a muffin, ami végre úgy sikerült, ahogy a nagykönyvben meg van írva. 12 muffinhoz a következőkre lesz szükséged: 

• 320 g finomliszt
• 2 tk. sütőpor
• egy csipet só
• 120 g cukor
• 180 g margarin (nyilván vajjal jobb, de szerintem a muffin simán elbírja a margarint is)
• 4 tojás
• egy kevés tej vagy joghurt

Első lépésként kimérjük és leszitáljuk a lisztet, majd hozzáadjuk a sót, valamint a sütőport. Ezután a tojásokat habosra verjük a cukorral, majd apránként hozzáadjuk a vajat/margarint, amit az egyszerűség kedvéért fel is olvaszthatunk. Ehhez 2-3 részletben keverjük hozzá a lisztet, majd lazítsuk a tésztát egy kevés tejjel vagy joghurttal. Sűrű, de azért kanalazható tésztát fogunk kapni, amit egyszerűen csak adagoljunk papírral kibélelt muffinformákba, és tegyük be az előmelegített, 200 fokos sütőbe. Ha ízesített muffint szeretnénk (és miért is ne szeretnénk), még sütés előtt bele kell forgatnunk a tésztába a tetszés szerinti gyümölcsöket, fűszereket, vagy csokit, sőt, a cukor elhagyásával sós muffint is készíthetünk, ekkor a vaj egy részét helyettesíthetjük olívaolajjal. Fontos, hogy a formákat színültig töltsük a tésztával, a muffinok ugyanis csak így lesznek szép magasak, a plusz titok pedig, hogy amikor már késznek látjuk őket, vegyük lejjebb a hőfokot 150-180 fokra, és süssük így további 5 percig. Ez a muffin olyan, mint amilyennek lennie kell: könnyű és habos, de ugyanakkor tartalmas, remélem, ti is szeretni fogjátok.

Az anyajegyműtéttel kapcsolatos tapasztalataim nem éppen frissek, ugyanis 4 éve estem túl rajta, azonban mivel elég kalandos a története, úgy gondoltam, sokak számára hasznos lehet néhány infó ezzel kapcsolatban. Mivel itt az ősz, egyúttal elérkezett az anyajegyműtétek szezonja is, ezeket a műtéteket ugyanis a napfény káros hatása miatt nem érdemes nyáron elvégeztetni - épp ezért jó, ha az őszt minden évben azzal kezdjük, hogy ellátogatunk a bőrgyógyászhoz egy melanoma szűrésre. A melanoma egy gyakori, veszélyes bőrdaganat, mely korai diagnózis esetén kezelhető, azonban előrehaladott állapotában igen rossz a prognózisa. A fényvédelem mellett ezért nagyon fontos a rendszeres önvizsgálat és az évente egyszeri szűrés, melyet a helyi SZTK-ban is elvégeznek, méghozzá ingyenesen. 

Legfontosabb a fényvédelem

Az én történetem úgy kezdődött, hogy volt a hátamon egy kiálló anyajegy, amibe állandóan beleakadt a melltartópánt, és ez érthető módon zavart. Nem bíztam a véletlenre a dolgot, elmentem egy "profi" magándokihoz, hogy akkor már nézze meg az összes anyajegyemet, erre csak legyintett, hogy ez csak fibróma, és nyugodtan égettessem le. Ezután elmentem az SZTK-ba, ahol a bőrgyógyász mindenféle ellenkezés nélkül elvégezte a beavatkozást, én hülye pedig tűrtem, mert akkor még fogalmam sem volt arról, hogy valójában ez nem is fibróma, hanem festékes anyajegy volt. Festékes anyajegyet tilos égetéssel eltávolítani, ugyanis amellett, hogy az égetés okozta roncsolódás megnehezíti a szövettani vizsgálatot, nem lehet megállapítani, hogy az eltávolítás tökéletes volt-e. Szerencsére volt annyi eszem, hogy már akkor is ragaszkodjak a szövettanhoz, aminek az eredményét egyszerűen csak kiadták az ajtón, én pedig csak annyit értettem belőle, hogy az eltávolítás nem az ép szövetben történt, és hogy rendellenes sejteket láttak benne. Amikor megkérdeztem az asszisztenst, hogy ez akkor mit jelent, csak legyintett, hogy már úgyis leszedték, én pedig mivel nem értettem hozzá, ráhagytam. Hatalmas szerencsém volt, mert pár héttel később az anyajegy kiújult, ez pedig már engem sem hagyott nyugodni, így elmentem a háziorvosomhoz, akinek csak elkerekedett a szeme, és azonnal beutalt a SOTE onkodermatológiai szakrendelésére, amit egy onkológiai konzílium, majd egy műtét követett. Ezeket teljesen jól viseltem, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy akár bőrrák is lehet, viszont nagyon haragudtam a két inkompetens bőrgyógyászra, akik anno teljesen félrediagnosztizálták az anyajegyemet, ugyanis így egy apró heg helyett egy 4 centis vágás lett a hátamon - persze értettem, hogy ezúttal biztosra kell menni. A műtétet a Bőrklinikán végezte Dr. Bottlik Gyula, akinek a neve gyakorlatilag garanciát jelent arra, hogy jó kezekbe kerültünk: kb. 3 perc alatt túl voltam rajta, és semmit nem érzékeltem belőle. Hazafele a metrón nem is értettem, hogy miért csinálnak ebből ekkora drámát az emberek, persze akkor már nem voltam ilyen laza, amikor hazaérve kiment az érzéstelenítő hatása. Az anyajegy a lehető legrosszabb helyen, a lapockámon volt, így a varrat állandó húzódásnak és mozgásnak volt kitéve, ami egyúttal azt is jelenti, hogy fájt, méghozzá sokáig - 21 napig volt a hátamban a varrat, és nem mondom, hogy élveztem ezt az időszakot. Egy hónapig nem tudtam rendesen zuhanyozni és hajat mosni, mert a kötést, valamint a varratot nem érhette víz és pára, az öltözés/vetkőzés pedig 20 perceket vett igénybe. A második hét elteltével történt egy varratlazítás is, így az utolsó héten megint fájt, feszített, viszketett, a varratszedés szó szerint megváltás volt. Mindezek ellenére maximálisan úgy érzem, hogy megérte, a vágás helye ugyanis csodaszép lett, szabad szemmel a mai napig alig látható. A szövettan eredménye alapján a kiújult részben már nem voltak jelen az előzőleg tapasztalt rendellenes sejtek, így minden jó, ha a vége jó, ma már csak egy emlék az egész.

Végezetül íme néhány tipp, hogy könnyebb legyen ez az időszak:

• Az anyajegyeket csak kimetszéssel hagyd leszedni. Sem égetés, sem lézerezés, sem fagyasztás, hidd el, ha baj van (és láthatjuk, hogy az ilyesmi előfordul), a saját dolgodat nehezíted meg. 
• Használj fényvédőt! Bár a bőrrák kialakulásában a hajlam is benne van, tudományosan bizonyított, hogy rengeteget számít a fényvédelem - nyáron mindenedet, télen pedig legalább az arcodat kend be indulás előtt.
• Műtét után mindig kérdezz rá, hogy pontosan milyen varratod van, milyen ápolást igényel, és mik azok a dolgok, amiket feltétlenül kerülnöd kell. Az én sebészem nem volt a szavak embere (ami érthető is, hiszen pár óra alatt több tucat műtétet kell elvégeznie), így egy asszisztenst kérdeztem meg a teendőkről, aki nagyon segítőkész volt, és rengeteg hasznos infót megtudtam tőle. 
• Vigyázz a varratodra! Nem mondom, nem volt egyszerű egy hónapig a jobb oldalamon aludni, de nagyon fontos, hogy kíméld a varratot, amennyire csak tudod. Persze akkor sem kell pánikba esni, ha valami nem terv szerint alakul: nekem például két kontroll közt már szinte lemállott a hátamról a kötés, így hiába mondták, hogy ne nyúljak hozzá, kénytelen voltam lecserélni - érdemes szigetkötszert használni, ami tisztán és szárazon tartja a sebet, fertőtlenítéshez pedig Octenisept sprayt használtam. A ragasztómaradványok leszedéséhez tökéletes a sebbenzin, azonban nagyon figyelj rá, hogy magát a varratot ne piszkáld! 
• Mindig ragaszkodj a szövettanhoz! Egy jó orvosnak természetes, hogy az eltávolított szövetrészt elküldi ellenőrzésre, azonban mint látjuk, sajnos nem mindenki gondolkodik így, tehát van, hogy neked kell kérned a vizsgálatot. 
• Ne félj! Ez a legfontosabb, hiszen egy anyajegy eltávolítása rutinbeavatkozás, mely ráadásul gyors és fájdalommentes - a lapocka az egyik legkényesebb, leglassabban gyógyuló terület, azonban ezt is gond nélkül átvészeltem, így hidd el, nincs mitől tartanod. 

Nyilván mindenki hallott már a Száraz November nevű kezdeményezésről, aminek a lényege, hogy novemberben igyekezzünk megállni az alkoholfogyasztást. Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, és nagy fantáziát látok benne, azonban úgy gondolom, hogy az alkoholhoz való hozzáállásunkat alapjaiban kell megváltoztatnunk, amire nem hiszem, hogy elég lenne egy hónap. Előre szólok, ez hosszú poszt lesz, rengeteg személyes élménnyel.

Kezdjük ott, hogy hol tartunk mi, magyarok: bár az egy főre eső alkoholfogyasztásban nem mi vagyunk a világbajnokok, de be kell látnunk, hogy az alkohol Magyarországon menő. Lehet, hogy a menő nem a legjobb szó rá, de akkor mondjuk úgy, hogy elfogadott és hétköznapi. Nehéz napom volt, megiszom egy két pohár bort. Péntek van, ünnepeljünk, TGIF. Még fel sem szálltam a vonatra, de már szisszen a sörösdoboz. Ha benne vagyunk, nem is látjuk, hogy az alkoholfogyasztás mennyire átszőtte a mindennapjainkat, és sajnos ebben az is benne van, hogy simán toleráljuk az alkoholizmust is - kit érdekel, hogy apa mindennap betol három-négy sört, hiszen olyan keményen dolgozik, Petike pedig elég sokat iszik mostanában, de azért whiskyt veszünk a születésnapjára. Ha találkozunk valakivel, többnyire nem azt mondjuk, hogy sétáljunk egyet, hanem hogy üljünk be egy-két sörre/fröccsre. Nemrég egy külföldön élő barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy mióta nem Magyarországon él, sokkal kevesebbet iszik, mert egyszerűen ott a közösségi programok nem erről szólnak - na, pontosan erről beszélek.

Bevallom, ebben én is kőkeményen benne voltam - nem tudtam elképzelni egy estét a barátaimmal alkohol nélkül, és nem is emlékeztem, mikor kértem utoljára limonádét vagy teát egy étteremben vagy bisztróban. A heti bevásárlásomnak mindig része volt egy-két üveg bor, és teljesen természetes volt, hogy ebéd (vagy éppen vacsora) mellé lecsúszik egy pohárral. Végül amikor már bor helyett vodka-szódát toltam ebéd mellé, megszólalt a fejemben a vészcsengő: végülis mi az istent csinálok én? Jól esik? Nem. Jobban érzem magam tőle? Nem. Rá kellett jönnöm, hogy az alkohol egyszerűen csak a hétköznapjaim részévé vált, akkor is, ha igazából csak álmos lettem, megfájdult a fejem, és percenként pisilnem kellett tőle. Belegondoltam, hogy nagyjából 18 éves koromban élveztem utoljára a berúgást, azóta pedig csak a gond volt vele, így fel kellett tennem magamban a kérdést, hogy egyáltalán miért fogyasztok alkoholt. Oké, hogy belazulok tőle, de ez egyúttal azzal is jár, hogy egyre hangosabb és idegesítőbb leszek, másnap pedig teljesen alkalmatlan leszek mindenre - így nemet mondtam. Az első komoly próbatétel persze mindig az első alkohol nélkül eltöltött buli/iszogatás, ha ez sikerül, utána az összes sikerülni fog. Ezzel nyilván nem azt mondom, hogy mostantól soha többet, és hogy azóta sem ittam egy pohárkával sem, de elmondhatom, hogy több, mint fél éve csak akkor iszom alkoholt, ha úgy érzem, hogy jól esne (ez kb. kéthavonta fél pohár bort jelent), kényszer hatására pedig soha. Semmi "Nehogy már vízzel koccints!", "Gyere, töltök neked egy pálinkát!", "Naaa, bulizunk, ne legyél már ilyen gáz!", és "Mindenki iszik, egyedül te akarsz kimaradni?", ugyanis pont ezek azok, amik a legnagyobb kárt okozzák. A legsokkolóbb felfedezés számomra az volt, hogy másokon komolyan azt éreztem, hogy zavarja őket, ha nem iszom, mintha ezzel elrontanám a bulit, vagy személyesen megsérteném őket. Pedig mindenki tudja, hogy az alkohol mennyire káros, leépíti az agyat, öregíti a bőrt, minden létező betegségre hajlamosít, és gyakran a legrosszabb énünket hozza ki belőlünk - nem titok, hogy a családomban több alkoholista is van, így közvetlen közelről is látom, hogy hova vezet a napi két sör, vagy a heti egy-két berúgás. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy erősen visszafogjam az alkoholfogyasztást, és persze az is benne van, hogy 25 éves vagyok, előttem van az élet, és ezt az életet szeretném minél egészségesebben leélni. Magyarországon az egészségtudatosság a béka segge alatt van, nem vigyázunk magunkra, nem járunk szűrővizsgálatokra, nem mozgunk, nem táplálkozunk egészségesen, és ha erre még rájön, hogy iszunk, mint a gödény, és folyamatosan szívjuk a cigit, nem túl szép a jövőképünk. Úgy gondolom, hogy a Száraz November egy jó kezdés ahhoz, hogy átgondoljuk az egészséghez fűződő viszonyunkat, és rádöbbenjünk, hogy az egészséges életmód nem csak saját magunk miatt fontos, de a létező és leendő gyerekeink, a szeretteink és a barátaink miatt is. A témában pedig bátran tudom ajánlani az összes, Dr. Zacher Gáborral készült interjút és videót, a témához való hozzáállása, és az ezzel kapcsolatos szakmai tudása ugyanis szerintem nagyon sokat jelent a mai időkben - én legalábbis tökéletesen egyetértek vele. 

Kép forrása: Giphy

Kezdjük az elején: nem vagyok sem a logika, sem a kézügyesség királynője, ráadásul ha ez még türelmetlenséggel is társul, a hülye is látja, hogy nem szabad belevágni egy DIY-projektbe. Ha fel kell varrnom egy leszakadt gombot, át akarok alakítani egy ruhát, vagy össze kell raknom egy bútort, a környezetem már előre röhög a markába, hogy ebből biztosan katasztrófa lesz és általában lesz is. Így tehát nem is tudom, mit gondoltam, amikor a fejembe vettem, hogy átfestem a fémszínű faliórámat és lámpaernyőmet - mivel előbbinek "nem kell ehhez férfi!" felkiáltással egyedül nekiláttam, nem is nagyon szeretnék beszélni róla, a lámpaernyő viszont egyhetes szenvedés után ma végre a helyére került. Egy IKEA-s Foto függőlámpából indultunk ki, ami a költözésünk óta itt van, és mivel az étkezőnkben azóta szinte minden fehér, nagyon nem illett a képbe. Persze az én fejemben is megfordult, hogy talán készen kellene venni egyet, de nem találtam olyan használható darabot, ami a büdzsébe is belefért volna, így maradt az átalakítás. Elcsattogtam tehát a festékboltba, és vettem egy bronz, valamint egy fehér festéksprayt. Azzal kezdtük, hogy a bronzzal lefújtuk a belsejét (=a barátom lefújta, én pedig az órát sirattam), és hagytuk egy napot száradni, majd jöhetett a fehér. Ami egy fújás után megadta magát. Idegbaj, pár nap szünet, majd összegyűrt blokk diadalittas megtalálása a táska alján, vissza a festékboltba. Azóta is áldom az eladót, aki előrelátóan egy nagyobb kiszerelésre cserélte a sprayt, ugyanis mint kiderült, a kis kiszerelés, amit magamtól választottam, nagyjából a lámpaernyő felére lett volna elég - erről majd később. 

Itt kezdődött a nehezebbik fele: a fehér. Gondolhattam volna, hogy egy fényes, ezüst színű fémfelület fehérre festése nem lesz egyszerű feladat, így hiába zsírtalanítottam a lámpaernyőt, valahol mindig megfolyt, felhólyagosodott, vagy lepattant a festék. Végül négy réteg után eljutottunk az "ehhez én már hozzá nem érek"-fázisba, így elkezdődhetett a függesztékek lefestése. Eredetileg azt terveztem, hogy leszerelem a függesztéket, de az útmutatóból elég gyorsan kiderült, hogy erre esély sincs, szóval maradt a sufnimegoldás, és maszkolószalaggal, folpackkal, meg egy adag papírral megpróbáltuk festékbiztossá tenni a plafont és a vezetéket. Eddig ez sima ügy volt, aztán a festéskor kiderült, hogy egy fényes, ezüst színű fémfelületnél csak egy fényes, ezüst színű, meredek fémfelület festése nagyobb szívás. Folyt, foltosodott, de már annyira kiégtünk, hogy nem érdekelt, végül a kegyelemdöfés az volt, amikor az utolsó réteg előtt kifogyott a festék. Szerencsére összeszerelve ez már nem olyan látványos, de jobb lett volna, ha ment volna rá még egy réteg. Végezetül pedig íme a konklúzió:

• Ha van rá pénzed, vedd meg boltban. Ismétlem, vedd meg boltban. A két festékspray, a maszkolószalag és az idegbaj majdnem pont annyiba került, mint egy új lámpaernyő, ráadásul mivel az órát másvilágra küldtem, még azt is venni kell majd. 
• Ha van rá lehetőséged, ne használj festéksprayt beltéren. A szag a kisebbik gond - persze nem volt egyszerű úgy intézni, hogy a két tengerimalac ne fulladjon meg tőle -, a festés közben felszabaduló festékpor azonban annál nagyobb. Konkrétan az egész lakást beterítette a fehér por, így az elsőtől az utolsó négyzetcentiméterig törölhettem le a bútorokat, a padlót, és a sok kis csecsebecsét. 
• Azért minden szenvedés ellenére elégedettek vagyunk az eredménnyel, és ha belegondolok, hogy egy új lámpa felszerelésével meg kellett volna bízni egy villanyszerelőt, a költségek sem tűnnek olyan vészesnek. Egy kicsit ügyesebb embernek valószínűleg meg sem kottyan egy ilyen, és egy kis logikával valószínűleg azt is ki lehetett volna következtetni, hogy egy 200 ml-s festék nem elég egy 40 cm-s lámpaernyő lefújására. 

Ha életem végéig csak egyetlen édességet ehetnék, az biztosan a sajttorta lenne. Ennek ellenére egy kezemen is meg tudom számolni, hogy hányszor ettem igazán jó sajttortát, a saját receptem pedig soha nem volt az igazi. Pedig igazán nincsenek nagy igényeim: vékony, egyenletes kekszes réteg és krémes, de nem túl lágy sajtos krém. A sós-édes arány is nagyon fontos, kevés rosszabb dolog van, mint egy túlcukrozott sajttorta, persze a legfontosabb az összetevők minősége. Mivel évente egyszer, max. kétszer sütök tortát, nem spórolok az alapanyagokon, és mindenből a legjobbat veszem - így nagyjából 1800 forintra jön ki egy nagy torta, ami szerintem nem vészes. Íme a recept, amit az évek során tökéletesítettem, így most már tényleg azt mondhatom, hogy számomra ez A Sajttorta:

A világegyetem legferdébb fotója és legfinomabb sajttortája

• 800 g zsíros, tejszínes krémsajt (nekem a tömlős Aldis vált be legjobban, keressétek a zsírosabb, lágyabb fajtákat)
• 200 g magas zsírtartalmú tejföl
• 100 g porcukor (a krémsajt sótartalmától függ, ha kóstoláskor nem érzed elég édesnek, mehet még)
• 4 csomag vaníliás cukor
• 1 mokkáskanál mandulaaroma (kihozza a sajtkrém ízét, egyébként elhagyható)
• 4 tojás
• 35 g keményítő
• 1 csomag natúr Zabfalatok és 80 gramm darált háztartási keksz
• 100 g vaj

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a vajat megolvasztjuk, a kekszet ledaráljuk, majd a kettőt összedolgozzuk. Egy 28 cm-s tortaformát kibélelünk sütőpapírral, majd egyenletesen eloszlatjuk benne a kekszes keveréket úgy, hogy 1-2 cm magas legyen a peremén. Ez 10 percre megy a már bemelegedett sütőbe, közben összeállítjuk a krémet: kikeverjük a krémsajtot a tejföllel, a porcukorral (szitáljuk!), a vaníliás cukorral és a mandulaaromával, majd megkóstoljuk. Ezen a ponton még bármit tudunk variálni az ízével, így ha nem érezzük elég édesnek, nyugodtan mehet bele még egy kis cukor. Végül egyenként beleütjük a tojásokat, és beleszitáljuk a keményítőt, ami azért kell, hogy a krém ne legyen túl folyós. A keményítőmennyiség belövése az egyetlen buktatója a sajttorta elkészítésének, a Philadelphia típusú friss sajtkrémekhez érdemes inkább kevesebbet rakni (mondjuk 25 gramm), nehogy túl száraz legyen a végeredmény. Miután hozzáadtad a keverékhez a tojásokat, érdemes megnézni, hogy milyen állagú lett a krém: ha folyós, már-már tejszínszerű, mehet bele akár 40-45 gramm is, az enyém kb. joghurtszerű lett, ebbe bőven elég a 35. Innen már csak annyi a dolgunk, hogy fogjuk a krémet, ráöntjük a kekszes alapra, és a sütő közepén kb. 50 percig sütjük, továbbra is 180 fokon. Érdemes a tortaforma alá sütőpapírt vagy egy pizzasütő formát tenni, mert a kicsöpögő vaj hajlamos elfüstölni a sütőben, 40 perc elteltével pedig már érdemes ránézni: ha barnul a széle és nem látjuk nyersnek a közepét sem, kicsit rázogassuk meg: a kész sajttorta széle aranybarna, a közepe viszont még pudingszerűen remeg. Miután kivettük, azonnal vágjuk is körbe a formában, hogy ne repedjen fel a teteje, utána pedig következik a kínzó várakozás: sajnos a sajttortának kell egy éjszakányi pihenés a hűtőben, hogy tökéletes legyen. A jó hír viszont az, hogy megéri várni rá!

Hülye szokásom, hogy ha tetszett egy film, akkor azt képes vagyok ezerszer is megnézni, így nem jut elég idő az új filmekre - ezért elhatároztuk, hogy 30 nap alatt megnézünk 30 olyan filmet, amit még nem láttunk. Természetesen ahogy az lenni szokott, hirtelen ezerféle program és tennivaló szakadt ránk, így az első heti adagot nagyjából két hét alatt sikerült megnézni. Ami engem illet, abszolút filmpárti vagyok: ha választanom kell egy film és egy könyv között, egyértelműen a filmet választom, ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit bővítsem az ismereteimet, és bepótoljak néhány alapművet. A listába került néhány bugyutább film is, hogy ellensúlyozzam a komolyabb témákat, a szabály viszont az, hogy csak olyan filmeket nézek, amiket még soha nem láttam, és kizárólag eredeti nyelven nézem őket. A pontozásban is igyekszem szigorú lenni: a tízpontos film számomra olyan, ami minden nézésre valami újat nyújt, és napokig nem tudom kiverni a fejemből. Eddig két ilyen filmhez volt szerencsém: a 2001: Űrodüsszeia, illetve A remény rabjai nekem 10/10 pontosak, így a többi filmet is ezekhez fogom viszonyítani. Íme az első heti adag:

The War of the Roses: 8/10

Nem véletlen, hogy ezzel a filmmel kezdtem: imádom Kathleen Turnert, így nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen volt fiatalon. Nem csalódtam: Turner számomra olyan, mint Meryl Streep vadabb verziója, minden szerepben sziporkázik, a hangját pedig egyszerűen imádom - számomra teljesen új infó, hogy anno ő volt Jessica Rabbit hangja is. Maga a történet sem okozott csalódást, pont azt kaptam, amit vártam - ez a film egyértelműen újranézős, bevállalósabb pároknak első randira erősen ajánlott!

Capricorn One: 7/10

A Capricorn One története már önmagában is erős, és bár a sztori egyértelműen a holdra szállással kapcsolatos mesékből táplálkozik, nagyon vártam, hogy mi fog kikerekedni belőle. Néhány korabeli, mai szemmel gagyinak tűnő megvalósítást leszámítva izgalmas és érdekes a film, bár a végjáték elég nevetségesre sikerült. Összességében a jobb filmek közé sorolnám, tőlem egy erős hetest kap.

Fotó: IMDb

Wedding Crashers: 3/10

Íme, itt is van az első bugyuta film: a Wedding Crashers-től nem vártam és nem is kaptam sokat. Egyáltalán nem zárkózom el a vígjátékoktól, sőt - egy-egy nehéz nap után szinte mámorító érzés leülni egy hülye amerikai romkom elé, ez azonban elég nagy csalódás volt. Az egész film alatt nagyjából háromszor nevettem fel, így nevetésenként egy pontot szánok neki - azért ennyit, mert bár nem ájultam el tőle, láttam már sokkal rosszabbat is.

Dracula (1931): 6/10

Bár nagyon szeretem a régebbi filmeket, a 30-as évek világa nekem már egy kicsit sok. A Dracula viszont nem maradhatott ki a listáról, már csak a magyar származású Lugosi Béla miatt sem. A film eleve magyar szavakkal indul, ami nagy meglepetésként ért minket, de a jó öreg Drakula magyar akcentusa is szembetűnő. Mai szemmel természetesen iszonyatosan gagyinak tűnnek a világító szemek és a hatalmas papírdenevérek, de ha belegondolunk, hogy akkoriban milyen hatással lehetett a nézőkre a film, rögtön hátborzongatóbbnak tűnik az egész. Részemről ez középmezőny, már csak azért is, mert a horror nem az én világom. 

Ray: 6,5/10

Zenei téren abszolút mindenevő vagyok, de ha pisztolyt szorítanának a fejemhez, hogy válasszak egy zenei stílust és korszakot, valószínűleg az 50-es-70-es évek soul/r&b/funk zenéit mondanám. Stevie Wonder, Al Green, Curtis Mayfield, Marvin Gaye, és persze Ray Charles - számomra ők a zene nagyjai. Ez alapján a szokásosnál is jobban vártam Ray Charles életrajzi filmjét, de azt kell mondanom, hogy csak egy "egyszernézős" élmény lett belőle. Az életrajzi film nagyon nehéz téma, és bár a Ray tényleg körülölelte a legfontosabb éveket, végig azt éreztem, hogy a cselekmény túlságosan rohan, és csak a fontos pillanatokra koncentrál - egy több, mint kétórás filmtől ennél többet vártam. 

Logan's Run: 5/10

Nagyon jó történet, nagyon rossz megvalósítás. Ez a film egy hatalmas WTF, beteg zenével, furcsa szereplőkkel, rossz értelemben "érdekes" díszlettel és kosztümökkel. Maga a sztori szerintem zseniális: 2274-et írunk, az emberiség maradék része pedig szó szerint egy burokban él: egy városban, ahol mindenki terv szerint születik, és terv szerint is hal meg. Ahogy egy lakó betölti a 30. életévét, egy szertartás során "újjászületik" - néhányan sejtik, hogy ez az újjászületés dolog inkább csak egy mese, és menekülőre fogják. A történet megvalósítása sajnos nagyon bizarr módon sikerült: már a főszereplő Michael York is egy elmeháborodott, náci Luke Skywalkerre emlékeztet, az agyamat viszont a gonosz alumínium sajtreszelőn dobtam el véglegesen - sajnos az 5 pont itt egyértelműen a történetnek jár. 

Little Miss Sunshine: 8/10

Kicsit tartottam ettől a filmtől, mert a trailer alapján nem győzött meg, de szerencsére pozitívan csalódtam: egy nagyon kedves, vicces és tanulságos film lett belőle, bár valljuk be, ha a valóságban ennyire furcsa egy család, annak sosincs jó vége - ezt magam is tanúsíthatom. Biztos vagyok benne, hogy a film rendezője nem egy Wes Anderson filmet látott már, mert hangulatban és sztoriban sok elem emlékeztetett rá, de ez egy cseppet sem baj: ez a film egy erős nyolcas. 

Nátha, influenza, arcüreggyulladás... akit nem dönt le valamelyik szinte havonta, nem tudja, milyen érzés találkákat, vizsgákat, munkanapokat bukni ezek miatt, és persze eltűrni a főnök/tanár/barát "Neked mindig van valami bajod!"-kezdetű szemforgatását. Gyerekkorom óta eléggé beteges típus vagyok, volt, hogy hetekig nem tudtam iskolába menni, megjártam már a kórházat és néhány brutális, "ebbe biztos belehalok"-jellegű influenzát is. Szedtem C-vitamint kis dózisban, nagy dózisban, grapefruitmag-kivonatot, echinaceát, gyógyteákat, fokhagymát, meg mindent, ami kell, de nem lett jobb a helyzet. Tavaly értem el a mélypontot: mint minden évben, ekkor is elkaptam az influenzát, nem tudom, emlékeztek-e, de a tavalyi, tél végi járvány olyan betegséget okozott, ami enyhe tünetekkel járó, de súlyos tüdőgyulladással döntött ágynak mindenkit - na ezt én lábon kihordtam, mert nem esett le, hogy nekem most tüdőgyulladásom van. Ez olyan károkat okozott a tüdőmben, hogy asztmás lettem, majd a nyár három hónapjából kettőt egy szörnyű vírusos megfázással töltöttem - ekkor telt be a pohár. Elkezdtem utánaolvasni a témának, és kialakítottam a saját kis "vitaminpatikámat", ami sokkal jobb eredményt hozott, mint vártam: pontosan egy éve nem kaptam el semmilyen vírusos betegséget, tehát életemben először elkerült az influenza, a megfázás, és minden hasonló nyavalya. Hogy mi segített? Ezek:

Cink és C-vitamin: a C-vitamint itthon csodaszernek tartják, és bizonyos dózisban tényleg szüksége van rá a szervezetünknek, viszont én az égvilágon semmi jótékony hatását nem éreztem, amikor 1000-2000 milligrammot szedtem, sőt, szinte szétmarta a gyomromat. Ebben a tablettában 300 mg lassan felszívódó C-vitamin van, ami nekem tökéletesen megfelel. Részemről ennél is fontosabb a cink, ami kezelésre és megelőzésre is kiváló, és mivel én csak pozitív hatását tapasztaltam, csak ajánlani tudom. Ha tehetitek, mindenből válasszátok a fokozatosan felszívódó változatot, igaz, hogy lenyeléskor mókásan csörög a torkodban, viszont sokkal nagyobb része hasznosul, mint egy hagyományos vitaminnak. 

Magnézium: senkinek nem szeretnék kémiaórát tartani, de röviden azért beszéljünk arról, hogy magnézium esetén nagyon nem mindegy, hogy melyik terméket veszed, ugyanis az egyes magnéziumsók felszívódása eltér, így nem mindegy, hogy pl. magnézium-oxidot, vagy magnézium-citrátot szedünk. A Béres Magnézium+B6 tablettája az egyik legjobb magnéziumkészítmény a piacon, arról nem is beszélve, hogy magyar termék, és az ára is rendben van. Az sem elhanyagolható, hogy ebből elég naponta egyet szedni, míg a márkásabb MagneB6-ból naponta hatot kellene. 

D-vitamin: míg másoknak a C-vitamin, nekem a D-vitamin a csodaszerem, szerintem ez tehet leginkább arról, hogy elkerülnek a betegségek. Azért választottam a DM sajátmárkás vitaminját, mert míg a legtöbb D-vitamin kapszula szójaolajjal készül, ez teljesen szójamentes - elvileg van egy kis szójaallergiám, szóval jobb, ha elkerülöm. Én ebből a kapszulából kettőt szedek, azaz 2000 NE-t naponta.

Ezek tehát az én alap vitaminjaim, melyeket időnként mással is kiegészítek: félévente-évente igyekszem egy Rutascorbin-kúrát tartani, ami az érfalakat erősíti. Sajnos az a típus vagyok, aki mindig tele van kék-zöld foltokkal, sőt, van, hogy maguktól elpattannak az erek a lábszáramon, ami nem szép és nem is túl megnyugtató látvány, ezért ha egyre több a folt, elkezdem szedni. Izomgörcs vagy izomláz esetén a magnézium mellé kalciumot is szedek, ami az én tapasztalatom szerint sokkal jobban megelőzi a görcsöket, mintha simán magnéziumot szednék. Az utóbbi időben a pikkelysömör miatt megritkult hajamat hajvitaminnal próbálom kezelni, így lassan egy maréknyi vitamint szedek naponta, de úgy érzem, hogy maximálisan megéri - el sem hiszem, hogy már egy teljes éve elkerülnek a vírusok. Hajrá-hajrá, vitaminokra fel!